Osztrovszkij, Alekszandr Nyikolajevics: A négylábú is botlik; Fordította: Háy Gyula; Q 390

41 KLEOPÁTRA LVOVNA: /epekedve/: Akkor szeressük együtt* GLUMOVA: Még megirigyelteti velem a saját fiamat. Bizony, 5 megtalálta a szerencséjét a kegyedék családjában. No, de ideje hazafelé indulnom. Ne tessék haragudni a fecsegésemért ••• De lesz nemulass, ha a fiam megtudja. El ne tessék árulni*^ Néha szégyelli, hogy nekem olyan kevés ész jutott, néha meg szinte mondaná: micsoda ostobaságokat csinál maga, anyuskám, de nem mondja. Kerüli az ilyen szavakat szülője iránti tiszteletből* Pedig megbácsájtanám neki, hisz megóvna a további ostobaságoktól* Isten vele, - r — Kleopátra Lvovna. KLEOPÁTRA LVOVNA: /megöleli/: Isten vele, édesem, Glafira Klémovna! A napokban elnézek magához, még beszélgetünk Zsorzsról. /Az ajtóig kiséri/. Ötödik jelenet. Kleopátra Lvovna, majd Glumov • / ; KLEOPÁTRA LVOVNA: Hogy fecseg, hogy fecseg! No, ha ezt hallotta volna a fia, nem köszönte volna meg* Olyan büszke, olyan hűvös tisztelettel közeledik hozzám, otthon meg lám, miket müvei, így hát még képes vagyok fiatal férfit igaz szenvedélyre gyújtani, ügy is kell annak lenni. Az utóbbi időben bizony igen érezhető lett az imádók hiánya; dehát ez attól volt, hogy a férfiak, akik körülvesznek, kiéltek és