Osztrovszkij, Alekszandr Nyikolajevics: A négylábú is botlik; Fordította: Háy Gyula; Q 390

- 39 NOB? NOS

? Mi az? Egyszercsak úgy elöntötte a rokoni érzés. Ó, milyen aranyos fiú! Szinte érthetetlen. A bácsika,azt mondja, csupa ész, csupa ész, a nénike meg, aszondja, angyal, angyal, bizony... Kérem, kérem, folytassa! Igazán olyan kíváncsi vagyok. És nem tetszik megharagudni az ostoba őszinteségemért? Dehogy, dehogy! Angyal, aszongya, angyal; aztán csak a nyakamba borul és patakzanak a könnyei. Ugyan... De hogyhogy.Különös. /hangnemet változtat/: Nagyon boldog, hogy őtet, a szegény árvát úgy gyámolitják; megríkatja a hála. KLEOPÁTRA; LVOVNA: Igen, igen, micsoda szive van ennek a fiúnak, micsoda szive! GLUMOVA: Mit is mondjak róla. Olyan a természete forr, buzog. KLEOPÁTRA LVOVNA: Ez az ő korában érthető és ... megbocsátható. GLUMOVA: Igen, bocsásson meg, bocsásson meg neki. Hisz olyan fiatal még. KLEOPÁTRA LVOVNA: Mit bocsássak meg neki? Mit vétett ellenem? GLUMOVA: Hát, tetszik tudni, lehetséges, hogy életében először lát ilyen szépséges asszonyt, - hol KLEOPÁTRA LVOVNA: GLUMOVA: KLEOPÁTRA LVOVNA: GLUMOVA: KLEOPÁTRA LVOVNA: GLUMOVA: KLEOPÁTRA LVOVNA: GLUMOVA: KLEOPÁTRA LVOVNA: GLUMOVA: