Osztrovszkij, Alekszandr Nyikolajevics: A négylábú is botlik; Fordította: Háy Gyula; Q 390

- 35 KLEOPÁTRA LVOVNA: Nem kellett volna kerülnie a társaságot; mi észrevettük volna, rögtön észrevettük volna. GLUMOVA: Ahhoz, hogy észrevegyék, nagy ész kell, de a mindennapi embereknek nehéz, ó, milyen nehéz! KLEOPÁTRA LVOVNA: Igazságtalan a fiával, neki épp elég esze A / van. De nincs is különös szükség nagy észre, elég, hogy csinos. Minek neki az ész? Nem akar professzor lenni. Higgye el, hogy a szép fiatal embert puszta rokonszenvből mindig fCífigm segitik és megadják neki, ami a jó élethez kell. Ha azt látjuk, hogy okos ember szegényesen öltözködik, rossz lakásban lakik, rossz bérkocsin jár, - ez nem lep meg, nem szúr szemet; igy is van rendjén , ez illik az okos emberhez, nincs benne semmi ellentmondás. De ha fiatal férfiszépséget lát az ember rossz ruhában, - ez fáj, ezt nem lehet annyiba hagyni, és nem is marad annyiba, neminem marad! GLUMOVA: Milyen szive van kegyednek, angyali szive! KELOPÁTRA LVOVNA: Nem, nem szabad!... Mi nem hagyjuk, mi asszonyok. Csatasorba állitjuk a férjeinket, az ismerőseinket, az államhatalmat; mi megalapozzuk a fiatalember szerencséjét^ Nem türünk semmit, ami hogy a szemünket legeltessük rajta. Szegénység! Pfuj! Semmit Bem sokallunk, hogy ... Nem türjük! Nem türjük(í Olyan ritkaság a szép fiatal férfi....