Osztrovszkij, Alekszandr Nyikolajevics: A négylábú is botlik; Fordította: Háy Gyula; Q 390

Második felvonás Terem egy bejárattal kintről és két oldalajtóval. Első jelenet Marnájev és Krutyickij egyik oldalsó ajtón bejön MAMÁJEV: Igen, valamerre tartunk, valahova vezetnek bennünket, de hogy hová, azt se mi nem tudjuk, se azok, akik vezetnek. Mi lesz ennek a vége? KRUTYICKIJ: Tudja, én úgy nézem ezt az egészet, mint egy könnyelmű próbálkozást és különösen rosszat nem találok benne, A mi századunk mindenek felett könnyelműség százada. Csupa fiatalok, tapasztalatlanok, gyerünk, próbáljuk ezt, próbáljunk mást, alakitsuak át ezt, változtassuk meg amazt. Változtatni könnyű. Mondjuk, fogom az egész bútort, felállítom, égnek a lábával: megvan a változás. De hol marad,kérdezem Önt, az a százados bölcsesség, az a százados tapasztalat, amely a bútort épp lábbal lefelé állitotta? íme ez az asztal négy lábon áll. És jól áll, erősen áll? MAMÁJEV: Erősen. KRUTYICKIJ: Szilárdan? MAMÁJEV: Szilárdan. KRUTYICKIJ: Gyerünk, próbáljuk fejre állitani. Mondjuk, már fel is állitottuk MAMÁJEV: /kézmozdulattal/: Felállitottuk KRUTYICKIJ: Most mindenki látja