Osztrovszkij, Alekszandr Nyikolajevics: A négylábú is botlik; Fordította: Háy Gyula; Q 390

-22MAMAJEV: GLUMOV: MAMÁJEV: GLUMOV: MAMÁJEVs GLUMOV: MAMAJEVs Dmitrij Glumov fia? Parancsára. Hát az a bizonyos Marnájev meg én vagyok. Jaj istenem! Hát ez hogy lehet! Ho de ilyet! Szabad a kezét! /Szinte könnyek közt/. Egyébként bácsikám, azt hallottam, nem tetszik szeretni a rokonokat: ne tessék nyugtalankodni, ugyanolyan távol maradhatunk egymástól*' mint azelőtt. Nem merek én jelentkezni a bácsikánál a bácsika parancsa nélkül, elég nekem az is, hogy láthattam a bácsikát és élvezhettem egy okos ember beszédjét. Nem, te csak gyere hozzám, amikor tanács kell. Amikor kell! Nekem állandóan kell, minden percben. ÉrVem, hogy vezetés nélkül elpusztulok. Hát gyere el ma este! GLUMOV: MAMÁJEV: GLUMOV: Alázatosan köszönöm. De tessék megengedni, hogy bemutassam öreg édesanyámat. Nem nagy ész, de jó asszony, nagyon jó asszony. Nos, lehet, SS /hangosan/ Anyuka! Glumova bejön.