Osztrovszkij, Alekszandr Nyikolajevics: A négylábú is botlik; Fordította: Háy Gyula; Q 390

f -2Elsó felvonás Takaros, jól bútorozott szoba, Íróasztal, tükör; egyik ajtó a belsó szobába nyilik; a másik, jobb felé: a bejárat. Első jelenet Glumonov és Glafira ELimovna, a színfalak mögött. Glumonov / kint/: No hiszen! Csak ez kellene még. Bátran neki, belevágni, aztán kész is van. /Bejön az oldal*ajtón/ Csinálja, amit mondok és ne bölcselkedjen! Glumova / bejön ugyanazon az ajtón/:Miért iratod velem ezeket a level/cet? Megvallom, rossz érzésem van. Glumov: Glumova! írja, csak irja! De hát minek? Úgyse adják hozzád. A Turuszin lánynak vagy kétszázezer a hozománya, nagy a rokonsága, ismerettsége, hercegnek való az ilyen menyasszony, vagy tábornoknak. És Kurcsájevhoz se adják; minek zuditsak én rá, szegényre mindenféle rágalmat és kitalálást! Elumov: Glumova: Kit érez a szivéhez közelebb, engem, vagy Kurcsájevet, a huszárt? Minek annak a pénz? Úgyis elkártyázza. És maga még egyre nyafogja: a szivem alatt hordtalak. Hiszen ha valami hasz*. lennel