Matkovics, Marijan: Álomvásár; Q 387

- 45 - t nem sokat változtál, egyébként csak egyszer láttalak, akkor is futólag - Elfrida néni nagyon óvott a társaságomtól - ezzel szemben ez a mi kis szépségünk ugyancsak kivirult! - Abból az ösztövér kis lánykából igazi hölgy lett! - Biztosan csak ugy nyüzsögnek körülötted a gavallérok? Igaz, hogy a mai gavallérokból egy ilyen csinos fruskának, mint te vagy, nincs sok haszna! - Csupa ágrólszakadt legényke, még a kávéházba se tudnak elvinni. Se tizes, se százas bankó nem akad a zsebükben, legföljebb csörgő aluminium, meg taknyos zsebkendő. Ez aztán az ifjúság! Mi, megcsontosodott agglegények, akik a legszebb férfikort tapossuk, mégiscsak többet érünk! Ha nincs is pénzünk, legalább a formát ismerjük, ahogy a hölgyekkel bánni kell... » Vilma

: Erigy inkább a konyhába és vacsorázz meg! Antun bácsi majd megmutatja, hol a vacsora... Te vacsoráztál már, Krésó? Krésó

: Igen! Csak fölugrottam, hogy magamhoz vegyem a bőröndöt és elbúcsúzzam... Vilma

: Jól tetted, hogy eljöttél... Szeretnék elutazásod előtt beszélni veled... Te Nina, még mindig nem javitottad ki azokat a dolgozatokat, már három napja itt kallódnak az asztalon. Ugyan hová lett az ollóm? - /Mirkóhoz/ - Kérdezd csak meg Antun bácsit, ő tudja, hol a vacsora. - /Mirkó el/ - Egyenesen elviselhetetlen, szegény Elfridának még életében leszedné a kulcsot a nyakából! S mennyire idegesiti apust: szegény elment hazulról, csak azért, mert Mirkó már az idegeire megy! - Jól ismerem én a férjemet! - No tessék, itt van a dolgozatok közt a sorsjegy is! Eldobálod, pedig holnapután lesz a húzás!... Igazán slampos vagy! Nina

: Betéve tudom én a számomat! 1930515! - Mindig ugyanaz! - Sajnos, még csak a betétet se hozza meg! Semmit se hoz! Hideg,