Matkovics, Marijan: Álomvásár; Q 387

- 35 - t második kirándulás: szökés a barakból, amelyben ugy hullottak a gyerekek, mint ősszel a legyek s ahol a haláltól bűzlött minden - rémült menekülés az éjszakába, a város távoli fényei felé, s ezt a szökést kutyák ugatása kisérte... így értem el a város peremén egy kis házacskához, kimerült éjfélig holtan... Elfrida néni ott lakott s ott vészeltük át együtt a háborút, mindaddig, amig hozzátok nem k költöztünk... Ez volt az én két kirándulásom s azóta sose képzeltem el a kirándulást ugy, mint te... S a legkisebb kedvem sincs hozzá, hogy megismételjem őket. Érted? - De hiszen, te egyáltalán nem is hallottad a szavaimat. Nina

: Én csak egyet hallottam: "emberek, akik szerették egymást". - valahogy igy mondtad... Mindezt mult időben! S ez az benned, amit nem értek, ami engem újból és újból mindig megbabonáz: az, hogy te magad mögött, a hátad mögött hagyod a dolgokat, eseményeket, viszonyokat, embereket, élményeket. Nálam pedig mindig minden jelenidőben van, az is ma, ami már elmúlt - tulajdonképpen minden - apám meséin kivül, amiket ma is épp ugy; tud mesélni, mint akkor, amikor a térdén ülő kislány voltam - ez olyan undorító, hogy az embert rosszullét környékezi. - S rettentően unalmas! Krésó

: Igen, apád a meséivel, a légváraival?! Tudod, Nina, én azt szeretném neked tanácsolni - s ha ugy döntesz, segítségedre is leszek ebben - kérd az áthelyezésedet, valahová máshová, akár olyan faluba, ahol még csak mozi sincsen, sőt az lenne a legjobb, ha minél kevesebb lenne a te átkozott filmszínházaidból - csak az a fő, hogy változtasd meg a környezetedet! - Mert itt tönkre mégy! Itt életed végéig sorsjegyet vásárolsz az édesanyáddal, apád meséit hallgatod, délutánonként moziba jársz. - Örökké unatkozni fogsz! Nina

: És itt örökké cserélgetni fogom a férfiakat - ezt kifelejtetted! Ott pedig, azon a másik helyen valami vállas torna-