Matkovics, Marijan: Álomvásár; Q 387

- 28én neked, sem te nékem. Vládó

: Hallottad, Nina, azt mondta: lopás! Már megint egy paragrafus! Nem, nem mondanám én neked sem azt, hogy filiszter vagy, sem azt, hogy stréber, hanem csak azt, hogy sose voltál fiatal... Feláldoztad az ifjúságodat, azt sem tudod, hogy mért?... Holmi kötelességnek, ambícióknak, mit tudom én minek! De hát, a mindenségit, milyen lehetőségeid voltak?... Partizán gyerekének lenni, manapság ... Tyűhaj! - Még külföldi ösztöndijat is kaptál! - Te pedig, te azt hitted, az a legokosabb dolog, ha visszajössz, leszolgálod a katonaságot, a vizsgáidat mind jelesen teszed le - de minek, minek? azért, hogy most szépen elutazzál arra az istenverte, kopár hegyvidékre!... De hát tudod-e, hogy én a te egyhavi fizetésedet, ha jól forog a kártyám, egy éjszaka megkeresem? Krésó

: Hát jó, jó, de egyáltalán miféle érvek ezek? S tulajdonképpen mit akarsz tőlem? - Eljöttem, hogy tisztességesen elbúcsúzzam, te meg rám rohansz, verklized ezt a nótát, amit már évek óta hallok tőled - mindig ugyanabban a hangnemben, örökké egyhangú unalomban. - Most már csak az van hátra, hogy jajgatni kezdjél, hogy ez a mai élet mennyire szürke, hogy ez a korszak nem érti meg az ifjúságot, s milyen átkozottul kár, hogy nem tiz vagy tizenöt évvel ezelőtt születtél, hogy nem a háborúban, a forradalomban élted le az ifjúságodat - hogy akkor voltak lehetőségek - s hogy mindez, ami itt van, dögletesen unalmas. - Mindezt én már ezerszer hallottam a szájadból... S hidd el, rettentően unalmas, hogy mindezt ma ismét hallom tőled s egyáltalán nem helyénvaló dolog, ha a mai buvsuzáskor ezzel nyaggatsz. - Hát akkor mért teszed? Vládó

: /durván/ Mert gyűlöllek! Igen, gyűlöllek azért, hogy elutazol! Hogy elmégy! Igen, azért! - De ne hidd, hogy én itt fogok