Goertz, Heinrich: Maillard úr intézete; Fordította: Bárd Oszkárné; Q 385
- 3 Mai llard: Sörensen: Mai Hard: Sörensen: Maillard: Sörensen: Maillard: Sörensen: Maillard: Sörensen: Maillard: Sörensen: Maillard: Sörensen: Maillard: voltam, évekig a könyveket bújtam és most először indulok neki a világnak, hogy körülnézzek benne. Svéd vagyok. Upsulából, ahol tanultam, Koppenhágán és Brüsszelen keresztül érkeztem Párisba, ott azután hallottam az önök kíméletes gyógymódjáról, Maillard ur. Mindenhova elmegyek, ahol igaz emberszeretetet találok, kmtsfc Könyvet akarok irni az emberiség haladásáról. Példákat gyűjtök arra, hogy az emberek jobbakká válnak. Az emberek nem válnak jobbakká. Tessék? Ugyan hány példát sikerült eddig összegyűjtenie? Őszintén szólva: nagyon keveset - alig néhányat. Na látja! Annál inkább örülök, hogy most az ön személyében megismerhettem azt azm embert, akinek hires kiméletes gyógymódja olyan rendkívüli szivjóságról tanúskodik. Kicsit informálódtam már, Maillard ur. ön a pácienseit, az elmebetegeket csak titokban figyeli és a lehető legtöbb szabadságot engedélyezi nekik. /Madeleine-re sandit./ Szabadon járhatnak a kertben és a házban, mintha normálisak lennének. Betiltotta az erőszak alkalmazását, a büntetéseket, a durva rendszabályokat. Végtelen türelemmel viseltetik az őrültek minden hangulatával szemben, ártatlan szórakozásokat nyújt nekik, mint a zene, testgyakorlás, kártya, olvasás, és igy lassan, gyengéden visszavezeti őket a normás: lis, egészséges emberi élethez. Amikor ezt hallottam, könnyekig meghatódtam, Maillard ur. Bah! Kérem, engedjen betekintenem a módszerébe és ismertessen meg a betegeivel. A betegekkel? Mi az ördögije? Emléket akarok állitani a könyvemben az intézetének, hogy a gyógymódja közismertté váljék és mindenütt alkalmazást nyerjen. Elvileg egyáltalán semmit sem lehet itt megtekinteni. Kiért nem? Hát tudom én, hogy elég erősek-e az idegei az elmebetegek látványának elviseléséhez? Ó, az én idegeim jók! És ma már egyáltalán nem lehet! A betegek nyugtalanok, olyan különösen izgatottak - ez az ősz ... és egyáltalán, érzik, hogy idegen van a házban, /nagy félelemmel/ Hallja!?
