Nép és színház; Q 375

-8Ezután veszi sorra Holland a népszínház jelenleg elképzelhető műfajait

. Először a melodrámát /nem a szó mai magyar használatának értelmében/ veszi programmba. Azt bizonygatja, hogy az Oidipos, az 0re3teia, a Macbeth, a Lear, a Hamlet népi sikere mind meséjük melodrámai jellegének tulajdonitható. A melodrámában megvan a biztos közönségvisszhangnak mind a négy eleme: 1./ A változatos emóciók, nevetés és könnyek váltakozása egy előadáson belülj 2./ az igazi realizmus, olyan miliők, melyeket a nép jól ismer, kocsma,piac,zálogház, stb.j 3.7 egyszerű morál, melynek iránya egybeesik a haladás törvényével; 4./ a a kölcsönös üzleti tisztesség, amennyiben a közönség azt kapja a színháztól, amit elvárt; mert a nép nem a , nézőtér kedvéért, önmagát mutogatni jár színházba, nem "parádézni, pletykálni és flörtölni", hanem azért, hogy "tragikus emóciókat éljen át",

Rolland megvédi a melodrámát a hozzátapadt rágalmak elől: az igazi, nagy,költői melodráma lángészt igényel, mert a legegyszerűbb, de ugyanakkor legemberibb s legáltalánosabb szenvedélyeket testesiti meg. Szűz és rendkívül hálás területet lát Rolland a Shakespeare krónikás szinmüvei példáját követő "

történelmi epopei

á"-ban.Sz a Franciaországban teljesen elhanyagolt műfaj.igazi,kincsesbánya lehet, hiszen a francia nép történelme Róma óta talán a leghősibb, a szégyene, örök vesztesége a drámairásnak, hogy a nagy sorsfordulók helyett a kishir-anyagot, az anekdótákat dolgozza fel. Ezzel a műfajjal lehet leginkább formálni a nép tudatát és értelmét,.mégpedig nemcsak a francia történelemből vett témák segítségével; találjanak nálunk második hazára azok, akik "más századokban a más országokban a nép héroszai voltak." S e drámák nem maradhatnak puszta látványosságok; "az akció szemléletéből kell kinőnie az akciónak". „ , Ezután javallja Rolland a társadalmi drámá

t, melyet Ibsen, Björnson és Hauptmann nyomán Brieux, Curel, Mirboau és mások már Franciaországban is sikeresen meghonosítottak, s mely erőteljes fegyver a társadalmi igazságtalanságok elleni küzdelemben; a "

mezei drámá

t", a "Föld költeményét, melyet áthat a mezők illata a az.izesbf830d$„vidékek hangulata"; a "kelta kincset" felélesztő legendáka

t és mondákat, minél több kisérő muzsikával;' végül pedig a p&otQffiil

Qt.s a «flegtíastább akciót", a cirkuszi játéko

kat. Felhívja.a.figyelmet az .improvizáció lehetőségére,.főleg,8,pépazinház vidéki kisérletei során, de leszögezi, hogy ezzel még korántsem merültek ki a számbajöhető műfajok; a terület szűz, ismeretlen, süti beléhatol, gazdag zsákmánnyal térhet visssía. Befejezésül Rolland rátér a "szinházon tuli" területre, a népi ünnepekre

f az "eljövendő nép" számára. Rousseau nyomán már a Forradalom felvetette eszméjüket, Mirabeau, Talleyrand, David, Chénier voltak szószólói, Danton pedig igy nyilatkozott róluk.a Konventben: "Äz egész népnek meg kell ünnepelnie Forradalmunk nagy»dicsőséges tetteit ... A szabadság bölcsője legyen központja a nemzeti ünnepeknek is. Követelem, hogy a Konvent a Mars-mezőt a nemzeti játékoknak szentelje, s emeltessen itt templomot, ahol a franciák nagy számban öszszegyülhetnek. Ezek a gyűlések táplálni fogják a szabadság szent sze-