Nép és színház; Q 375
-58ARTHUR MILLER : A TÁRSADALMI DRÁMÁRÓL A klasszikus korszak görög emberét zavarba hozta volna az a pleonazmus, melyet a "társadalmi dráma" kifejezés magában foglal.A görög ember számára egy nyilvános előadás céljaira készült drámának eleve "társadalminak" kellett lennie. Az ő számára egy színdarab,mér meghatározása szerint is dramatikus megfogalmazása volt annak,miképpén éljenek az emberek . J)e a végletes individualizmus mostari napjaiban még ezt a kifejezést is tovább kell definiálnunk. Ha azt mondjuk:"miképpen él^ehek az emberek", hajlamosak vagyunk arra, hogy pszichológiai terápiára gondoljunk, vagy arra, miként szabadulhatnánk meg egyénileg neurotikus kényszerképzeteinktől és destruktiv belső tendenciánktól,vagy hogy "megtanuljunk szeretni" és ilymódon elnyerjük az "üdvösséget". Talán nem is szükséges elmondani, hogy a görög drámaíró múló érdeklődésnél többet mutatott a színpadon a pszichológia és a jellemábrázolás iránt. De ezek csak eszközök voltak számára egy nagy cél érdekében, s e nagy cél az volt, melyet ma "társadalmi*-nak nevezünk. Vagyis az ember, mint társadalmi lény kapcsolatainak ábrázolása és nem elkülönített létezésének mivolta szerepelt drámai célkitűzés gyanánt. Hogy ennek miért kellett igy történni, az olyan nagyjelentőségű történelmi kérdés, melyet mások hivatottabbak kifejteni s többen már meg is tették. A mi céljainkra elegendő lesz a klasszikus görög életnek egyetlen olyan elemére rámutatni, mely annyira különbözik mindentől, ami a modern életet jelenti, hogy éles fényt vethet magatartásunk olyan vonásaira, melyeket mi magátólértetődőnek veszünk s amelyekhez éppen ezért nincs meg a kellő perwpektivánk. Annak a kornak görög polgára nem egy "nemzet"-hez, vagy egy "ország"-hoz, hanem egy polis-hoz /város-államhoz/ tartozónak érezte magát. A polis-ok kis egységek voltak, - nyilvánvaló módon korábbi, törzsi, társadalmi szervezetből származtak -, a tagjai valószínűleg személyesen ismerték egymást, lévén csekély a létszámuk s kicsinya területük. Béke és háború idején az egész nép hozta a döntéseket, mivel az általunk ismert "politikusi" foglalkozás még nem létezett;tanácsosnak, bírónak, vagy akár a fegyveres erők parancsnokának is bárkit megválaszthattak. Amatőr világ volt ez a mi rétegeződött és specializált világunkhoz képest, olyan világ, melyben mindenki értett mindenféle foglalkozáshoz, pusztán azért, mert a legtöbb dolog rendkivül egyszerű volt. A mi számunkra ebben az a legjelentősebb, hogy ezek az emberek el voltak foglalv a ezekkel a dolgokkal és másképp el sera tudták képzelni a jó életet, mint hogy az közvetlen kapcsolatban legyen a közös ügyekkel. Lelkes vitatkozók voltak. Az istenek Achillest harcra termett erővel és a jó szónoklás tehetségével áldották meg. Az emberek különösen büszkék voltak a polis-ra és ugy gondolták, hogy ez maga megkülönbözteti őket a barbároktól, akik zsarnoki uralom alatt éltek.
