Nép és színház; Q 375

-54tennie őt, s ez meg is történik, ha a képmásban ezt az ellentmondást megreformálják. A historizáló képmásra hozzátapad majd valami a vázlatokból, melyek a kidolgozott figura körül más mozdulatok és vonások nyomait is magukon hordják. Avagy képzeljünk el egy embert, aki a völgyben beszédet tart, s a beszéd során időnként megváltoztatja véleményét, vagy csak egymásnak ellentmondó mondatokat hangoztat, ugy hogy a vele együtt szóló visszhang vállalkozik a mondatok szembesítésére. 40. Az ilyen ábrázolások persze olyan játékmódot követelnek,mely a figyelő szellemnek meghagyja szabadságát és mozgékonyságát.Menet közben a szellemnek úgyszólván fiktiv szerelőmunkálatokat kell végeznie épületünkön, amennyiben a társadalmi hajtóerőket gondolatban kikapcsolja, vagy másokkal helyettesíti. Ez eljárás segítségével egy adott magatartás valami "természetellenes" jelleget kap, s ezáltal az adott hajtóerők a maguk részéről elvesztik természetességüket és kezelhetőkké válnak. 41. így látja a folyó szabályozója a folyót, egykori medrével s némely fiktiv medrével együtt, amilyen lehetett volna, ha a fennsík hajlata vagy a víztömeg más lenne. És mialatt ő gondolatban már uj folyót lát, a szocialista gondolatban uj beszédeket hall a földmunkásoktól, a folyó partján. És igy a színházban, a mi nézőnk előtt, az ilyen földmunkások közt játszódó folyamatoknak ezekkel a vázlatnyomokkal és visszhangokkal felruházva kellene lezajlani. 42. Az a játékmód, amelyet az első s második világháború közt a berlini Schiffbauerdamm-Szinházban kipróbáltak, az "elidegenítések effektusán" /V -Verfremdungs -effekt/ nyugszik. Elidegenítő ábrázolás az olyan, mely a tárgyat ugyan felismerhetővé teszi, de egyszersmind mégis idegennek tünteti fel. Az antik s a középkori szinház emberi és állati álarcokkal idegenítette el alakjait, az ázsiai ma is zenei és pantomimikus "V-effektekkel" él. Ezek az effektusok kétségkívül meggátolták a beleélést, de ez a technika mégis inkább állt hipnotikusan szuggesztív alapon, mint az, amelyikkel a beleélést akarják elérni. E régi effektusok társadalmi céljai teljességgel különböztek a mieinktől. 43. A régi "V-effektek" teljesen elragadják az ábrázoltat a néző beavatkozása elől, megváltoztathatatlanná teszik; az ujakban nincs semmi bizarrság, csak a nem-tudományos tekintet bélyegzi bizarrnak az ismeretlent. Az uj elidegenítéseknek csak az a dolga, hogy a társadalmilag befolyásolható folyamatokat megfosszák a jólismertség bélyegétől, mely ma megóvja őket a beavatkozástól.