Nép és színház; Q 375

-4921. Ha mármost a termelés nagy szenvedélyének akarjuk szentelni magunkat, hogyan kell festeniük akkor az emberi együttélésről szóló ábrázolásainknak? Mi az a produktív magatartás természettel és társadalommal szemben, melyet mi, egy tudományos korszak gyermekei, színházunkban vidáman fel akarunk ölteni? 22. Hz a magatartás kritikus. Egy folyóval szemben a folyó megszabályozásában áll; egy gyümölcsfával szemben a gyümölcsfa beoltásában, a közlekedéssel szemben közlekedési eszközök és repülőgépek építésében, a társadalommal szemben a társadalom átalakításában.ábrázolásainkat az emberi együttélésről a folyószabályozók, gyümölcstermelók, repülőgépkonstruktőrök és társadalomátalakitók számára csináljuk, akiket meghívunk színházunkba, s megkérjük őket, ne felejtkezzenek el nálunk vidám érdekeltségeikről, hogy mi áthdhassuk a világot agyuknak és szivüknek, s ők változtassák át ugy, ahogy jónak látják. 25. A szinház természetesen csak akkor tehet szert ilyen szabad magatartásra, ha kiszolgáltatja önmagát a társadalom legsodróbb erejű áramlatainak, s azokhoz csatlakozik, akik szükségszerűen a legtürelmetlenebbül akarják a nagy társadalmi változásokat véghezvinni. Ha más semmi, akkor az a puszta kívánság, hogy művészetünket a kornak megfelelően fejlesszük tovább, rögtön a külvárosokba fogja hajtani a tudományos korszak színházát; oda, ahol úgyszólván kapuk nélkül áll rendelkezésére a sokat termelók és nehezen élők széles tömegeinek, hogy ezek, falain belül, hasznosan szórakozhassanak súlyos problémáikkal.Lehet, hogy nehezükre esik megfizetni művészetünket, s hogy nem fogják fel minden további nélkül az uj szórakozási módot, nekünk pedig sokban meg kell majd tanulnunk, mire van szükségük és hogyan van szükségük rá, - de érdeklődésük felől bizonyosak lehetünk. Azok ugyanis, akik látszólag oly távol állnak a természettudománytól, csak azért állnak távol tőle, mert távol tartják őket, és ahhoz, hogy elsajátítsák,először maguknak kell kifejleszteniük és gyakorolniok egy uj társadalomtudományt; igy válnak a tudományos korszak igazi gyermekeivé, és e korszak színháza nem jöhet mozgásba, ha nem ők mozgatják. Annak a színháznak, mely a szórakoztatás fő forrásává a termelést teszi, ezt kell tennie témájává is, és különös Ip sgalommal éppen ma, mikor az embert szerte a világon az ember gátolja meg abban, hogy "produkálja" magát, azaz hogy megszerezze létfenntartását, szórakozást nyerjen és szórakoztasson. A színháznak a valósággal kell elköteleznie magát ahhoz, hogy a valóságról hatásos ábrázolásokat állithasson elő. 24. Ez viszont megkönnyíti a szinház számára, hogy annyira megközelítse az oktatási és publikációs intézményeket, araennyire csak lehetséges. Mert ha nem is lehet megterhelni mindenféle tudományos anyag-