Nép és színház; Q 375
-40mind elvesztek, ottmaradva a sorban, harcolva a rómaiak ellen." Spartacus haláláról igy iri "... a döntő harcban Crassus összecsapott Spartacus-szal és vele együtt 60 ezer embert vágott le." Spartacus harc közben az Appenini félsziget mentén több mint 2.000 km-t tett meg. A római csapatok nem akartak harcolni Spartacus ellen, és Crassus azért, hogy a légionáriusokat harcra ösztökélje, újra bevezette a rég elfelejtett "tizedelést", vagyis minden tizediket megöletett a vonakodók közül. A rómaiak Spartacus felkelését ugyanolyan veszélyesnek tartották, mint Hannibál hadjáratát. "Spartacus hatalmas volt és félelmetea" - mondja Plutarchos; Livius "szörnyűnek" nevezi Spartacus háborúját. Emlékeztet erre legalább részben az, ahogy a Nagy Szinház előadásában látjuk a Spartacus-felkelést? Spartacus tánca - felhívás a szabadságra. Köréje gyűlnek a gladiátorok. Rátámadnak az őrségre, menekülésre kényszeritik őket, majd maguk is eltűnnek. A következő képben találkoznak a pásztorokkal és mesélnek nekik önmagukról, összebarátkoznak velük, és már együtt szabadítanak meg egy csoport rabszolgát. A lázadók egyre többen lesznek, és ime, már az egész Via Appia telve velük. Aztán a lázadók Crassus villája előtt teremnek.Spartacus vállára bíborpalástot borítanak. Kész. Ezután nézeteltérés támad a vezetők között. Carmodius elárulja Spartacust, stb. Vájjon ez nem meghamisítása a Spartacus-lázadásnak,tehát Spartacus egész hősi életmüvének? A balett "hármasegységében" /cselekmény - zene - tánc/ A.Hacsaturján zen éje a legerőteljesebb, legtehetség e sebb. De a zenére is hatottak a libretto eszmei hiányosságai, Hiába igyekeztünk megtalálni a balett zenéjében Spartacus figurájának hősi megjelenítését. A rövid harsona-téma, amely Spartacus figurájához fűződik és gyakran hangzik fel a balettben, nem alkalmas erre. A zene egyéb motívumai, amelyeket ugy foghatnánk fel, mint Spartacus hatalmának, erejének kifejezőit, mint a lázadásra való felhívást, vagy Spartacus diadalát, és amelyek fontos szerepet játszanak a balett zenéjében, nem elég plasztikusak, nincs elég általánosító erejük. Azonkívül meglehetősen zavarosan használták fel ezeket a motívumokat, gyakran nehéz megérteni, hogy mit jelenítenek meg- Róma képviselőit, vagy Spartacus mozgalmát. A többi motívum, amely Frigiához, a gladiátorokhoz és magához Spartacushoz is kapcsolódik, bánatos lirai jellegű, néha a csüggedés, sőt a teljes kiábrándultság árad belőlük. Akad a zenében néhány plasztikus hősi epizód is, de a bus liraiság az uralkodó elem. Nem nehéz megérteni, hogy mi késztette a zeneszerzőt a téma ilyen zenei megformálására. De az is világos, hogy ez a feldolgozás nem tükrözi a Spar-