Baranga, Aurel: A boldogság titka; Fordította: Temesvári Andor – Buteanu Aurel; Q 366

SB/40 iL kANDRU / az .ajtóhoz klaéri/: íonj, és el ne Ív markod cl a doLgob /Andrei

^kimegy

/, zo áay... A.11: /(lgyész módjára

. kutatóag/iÉe te hiszel.neki ? ALEXA..33RU /őszinte meg

le

petéssel

/: Hogy értsen ezt ? MARIIT: ITe akarj ogyügyübbnok mutatkozni, meint ©mily

on vagy: nom totszei nokom ohberj a szerepben. ALSXAHDRU: GYŐZI^IV

Ú, hogy tolj oson ártatlan a szeroncsétleni I AKII.: iagyd ezt, öcsén, én is omborel; közt dolgozom és tudón, «mit tudok. II Hot tad már azt a közmondást, hogy '»Lom zörö a h raszt, ha {to

rn fuj a ouo

l*. AiiEXAlTDRU: De hisz< itt még szellá som jár. MARIN: Ne esküdj rá, Alexandru, hiszen íróeráber vagy. Tudod, mit mondanak a bölcs örogek: 9 Lassú A zjpar ot mos". AbEAi JRü: És " 4'Olyik kutya non u at, harap". Do, al ,lrho y is V , non hagyhatjuk csőrben. Hová menjen ? MAT

?™ Tűnjön ol nem tudta megbecsülni magát, monjon. in. enesetro, én ne .yvaA avatl >zom az ü,ybe. Va nah doigol , amikről beszélni som szeretek, //see

ig a telej^^.Igon, igen, i^gen. Persze... /nrokifejezéso derüseb

tó válóik

/. De miért

1 telefonó/sz il^ncéoín ? Perszo, hogy várok. Nem, Mondd. Igen... tudok/így. igy, /riinde^ kayányc. 1230 ség ftélklil

/: iogérdemeinód, hogy megleckéztossoléh, do végtére,,, Rondbon van, rendben. Pontosan. /Xeteszl^ a ka

gír lot. Hirtelen %nas e

iber lebt« kéli iy l

épést tosg a szob

á ban, kinyitja a rádiót, néhány pillanatig ha

ll

gatja a ze

njt./ Tökeiátoson rondbon van. Megértem, vannak emberi dolgok, igy van oz már, iiyon az élet... De legalább miért no i csinálj :ik ugy, hogy no tudódjék ki, ho;y no adjanak ac .almat szóbeszédre. To .

.am gondolsz erre ? yeHlais' £?l?lf.igséglink irem eg Loll becsülnünk magunkat, ha azt akarjuk, hogy ~ ' " ~ Pat;. tip: se bat 3b línLiii - —