Spaak, Claude: A fehér kenyér; Fordította: Hársing Lajos; Q 361

44 semni köze hozzád. Deaingue: Maaa... Marna: Igen. Deaingue /Lassan/: Amióta a tárgyalóteremből kijöttem, egy egész sereg aljas érvet sorakoztattak fel elöttec. Egy sea állja aeg a helyét. A tied... az egyetlen, amely tétovazasra késztet. Mama: Drága».•• Demingue /megállítva a beszédben/_ Nea igérek neked semmit. /Szünet./ Magyarázd aeg nekik, hogy senni er

tola , hogy újból találkozzam velük, és ha marad aég szamukra valami esély, azt neked köszönhetik. Mama: Ige, kedve

sea. Deaingue: Csókolj meg. /lama a karjaba veti aagát. Hosszú csönd./ Most menj szépen. És kérd aeg Garciat, hegy kisérjen haza. /tana kimegy. Doningue nézi, amint kifelé megy. Hosszú ideig csend és bizonytalanság. Deaingue visszamegy Íróasztalához, gépiesen magára ölti a birói talárt, is ét tétevózlk, egy utolsó pillantást vet az ajtóra, amelyek át mama távozott, aztan felveszi aktatáskáját és kilép az ajtón. Dobszó./ /Sötét lesz, a díszlet megváltozik: a birói emelvény áll előttünk. Aaifc kor. Deaingue lábát az első lépcsőfokra teszi, csönd taaad. Felmegy, és arccal a közönség felé fordul./ Deaingue: Cotaro, keljen fel. /Szünet./ Tanegassák a vádlottat. /Szünet./ Nekünk Doni ague Joureguinek, a Jarez-i törvényszék e^yesbirájárnak egy kéráésben kellett döntenünk: bünös-e a vádlott? Az Ítélet: nea. Ennek értelnében elrendeljük, hogy minden eljárás szűnjék meg önnel szemben, és többi javaival együtt jussén a szabadrágnak, jogaink legalsóbb jé nek birtokába. /Sötétség. A függöny legördül, és ez a vége./ Függöny.