Clifford, Odets: Aranyfiú; Fordította: Székely György; Q 358

- 36 3. kép". /Két hónap múlva; Moody irodája most is olyan, mint volt. Moody le-fel járkál, ismét egyszer dühös hangulatban. A jelenlévők közül Lorna végigdőlt a divény

on, fújja a cigarettafüstöt; Tokio csendben ül az ablakpárkányon, Roxy Gottlieb kényelmesen elterül az Íróasztali karosszékbenj fején nagy fehér panamakalappal, jneiyet csak ritkán mozdit meg,/ Roxy: Nem szeretik a fiut. öt meccsét nézték meg eddig. Okos ez a Bonaparte-gyerek és gyors is, - de ami a belemenést illeti, ugv lazsál, mint egy nagy! Jogom van megmondani - elvégre nem azért társultam be és vásároltam meg magamnak belőle egy részt - jogom van megmondani: egy szúnyogtól többet lehet várni! Olvastátok, mit irt Drake a sportújságban? Aszongya: ez a fiu valóságos "agytröszt", Lorna: És az mért baj? Roxy: Megmondom én távirati stílusban: azok a palik, akik hajlandók pénzt adni, hogy egy "agytrösztöt" lássanak, elférnek egy telefonfülkében! Ezt éri mondom, Roxy 11487/1363. Gottlieb! «