Clifford, Odets: Aranyfiú; Fordította: Székely György; Q 358

- 12 \ / Moody: Sikerem magamnak, hogy Tómnak nevezzen! /Rábámul a fiúra, majd az Íróasztalhoz megy ás a telefonhoz nyúl,/ Fiu: A választ várom. /Moody csak elképedt tekintettel bámul rá és elkezd.tárcsázni. A fiu közelebb lép./ í!egyVanhároir\ez er perc van egy hónapban ötöt igazán nekem adhatna! Moody; Majd adok én neked ,, mindjárt hozzád vágom ezt a telefont. Ki vagy te? És mi a fonót akarsz? Hol boxoltál eddig? / Fiu: /makacsul/' Össze kellene kerülnünk, Tom, Moodys Mondtam már, hogy ne hívj Tómnak. Piszok, . szemtelen zöldfülű vagy - és a szemed se áll jól! Már maga az is sértés, ahogy itt állsz! Na, mars ki! /A telefonhoz fordul és újra tárcsázni kezd. A fiu szinte lábujjhegyen áll, mint aki nem biztos benne, mit tegyen. Megfordul és Lornára néz. Az bólint és egy kis mospllyel bátorítja. Tom telefonál./ .Itt Ton Moody ... kérem Tokiot! ... /Visszaakasztja a kagylót és elgondolkozva támaszkodik a készülékre,:/ Már elindult. Idejön. 11-4op/lye 3 o