Pfeiffer, Hans: A lámpionok ünnepe; Fordította: Kárpáthy Gyula; Q 357

-10Mosolyog az önök.... sajnálatra méltó szolgája.. „Yaraamoto..» / Az őrnagy eddig kedélyesen szemlélte a jelenetet, s mintha valami produkciót látott volna, könnyedén tapsolt. James néma és mozdulatlan maradt...Ysmamoto közvetlenül a két idegen elé vonszolja magát és a maszkot feléjük t art ja/ YAMAMOTO/ a tapsra válaszol, erélyesen/: Hagyja ezt!... /ismét egész alázatosan/: Bocsáásanak meg...Megijesztettem önöket?... Én mosolygok.../ a maszkot feljebb tartva/: ...csak a maszk ijesztő...Én mosolygok... / a maszkot a földre ejti és meghajtja magát/ Hiszen én mosolygok..., KENNEDY: Lesz ixas szives a mi szobánkat... YAMAMOTŰ / ismét felegyenesedve/: Önök az én szerény hajlékom urai... / meghajol mélyen/: Egy porszem vagyok csak a lábuk alatt..„Yukií... YUKI / izgatottan/: Apám... YAMAMOTO: Yuki..„miért hallgatsz? Én udvariasságra neveltelek téged. .„Molyogjál..„ YUKI: Apám, jobb volna, ha te... YAMAMOTO/ élesen/: MosöLygj !.. „Mosoly ogsz!?.. . YUKI / közvetlenül James mellett áll, hidegen/: Igen, apám, mosolygok YAMAMOTO / hajlongva/: Üdvözlöm önöket Yamamoto házában! KENNEDY: Kennedy...Kennedy őrnagy...Ez az én fiam, James..„Bocsássanak meg, hogy ilyen későn jöttünk... YAMAMOTO: Önök akkor jönnek, amikor kedvük tartja, s akkor mennek, amikor akarnak...Mi az önök szolgái vagyunk KENNEDY: Nem leszünk az önök terhére... YAMAMOTO: Kérem, rendelkezzenek velünk, az én házam az önöké. Kérem, érezzék jól magukat... KENNEDY: fíemélem, a két szobát minden különösebb zavar nélkül nélkülözni tudják. Négy hét múlva missziónk befejeződik, s akkor önök ismét egyedül leaanek...