Pfeiffer, Hans: A lámpionok ünnepe; Fordította: Kárpáthy Gyula; Q 357

-8YTJKI: Apára...gyere...lefektetlek... YAMAMOTO/ ismét hideg nyugalommal/: Hagyd...hagyd...senki sem látja az ajtőerjqaőt... Talán, csak egy öregasszony, aki a háza előtt ül 0 az »ejtőernyőt kis felhőcskének nézi...vagy cseresznyevirágnak a szélben...vagy egy kxései lepkének... / furcsán, halkan nevet.../ YUKI: Gyere, apám.. .beviszlek a szobádba... YAMAMOTO: ...Az ejtőernyő még lejebbereszkedik...a bomba száz másodpercre explodál... A kis óra ketyeg a bombában. .. Senki, sem hallja, de én hallóra... YUKI: Kérlek, hálgass már, apám... YAMAMOTO: Minden nap hallom az óra ketyegését...És számolom...így... hallod!?.../gyürüs ujjával gyorsan és hangosan a tolószék karfáján kopog.... /És.. .vele számolok...Kilencven... YUKI: Hallgass!... YAMAMOTO: 92...93...94...95... YUKI: Apára, kérlek!... YAMAMOTO: 96...97...98... YUKI: Térj magadhoz!!... YAMAMOTO: 99... / Ebben a pillanatban a külső kertajtón hangos gong-ütés.../ YAMAMOTO: 100!...És akkor...megszűnt a ketyegése...És aztán... YUKI / suttogva/: Nem hallod?... YAMAMOTO: Itt vannak!... YUKI/ az ablakhoz lép/: Két férfi áll kint... YAMAMOTO: Ők azok!...Az átkozottak!... YUKI: Csendesen, apám...Beviszlek a szobádba... YAMAMOTO: Én vagyok a ház ura. Ugy fogadom őket, ahogyan illik... / A gong másodszor is megszólal/ YUKI: Jobb volna, hogyha nem te fogadnád...te izgatott vagy... YAMAMOTO: Nem! Én fogadom őket! YUKI: Ne tégy mindkettőnket szerencsétlenné. Hiszen ők az. urak!... YAMAMOTO: Ellenségek!.../ kiabálva/: Rablók!... YUKI: Apám, kérlek...