Pfeiffer, Hans: A lámpionok ünnepe; Fordította: Kárpáthy Gyula; Q 357

YAMAMOTO Í YUKI: YAMAMOTO

: -6Harminekét évig voltam katonatiszte..tudod, te lányom, milyen hosszú idő ez!? .. .És most a férfi, a katona mégis felnyög fájdalaában!..„Ezek az égési sebek a lábamon... s a fejem!...a hajam kihullott...ügy emberroncs, aki elevenen szétbomlik...mint egy kagyló, a szárazre vetve ... Tiezrek sorsa es apám.. .gyerekeké... .asszonyoké.. .egy év ót.a már.. Hisz éppen ez az!....Egy katona ugyanugy pusztuljon el, mint egy a sszony!?... A halál mq már nem dicsőség...nem kitüntetés. Tömeghalál... .amelyben gyermekekkel és asszonyokkal osztozom!... YUKI: Elmúlt már az az idő, apám, amikor férfi fárvivel...kard karddal állott szemben. És a halál, jól mondod, már nem dicsőség... YAMAMOTO: Ha annak ide jén.. .négy évvel ezelőtt.. ..araikor a háború kitört... akkor ért volna engem utol a halál..

.Pearl Harbour fölött...^mikor rázuhantam bombázómmal az amerikai hadihajókra».. - ezt nem értem volna meg...Az hősi halál lett volna!... YUKI / ismét az ablakhoz lép, odakint közben már besötétedett.../ YAMAMOTO: Várod még őket?... YUKI: Te reméled. .. .hogy nem jönnek? YAMAMOTO: Talán történik valami.,..és valóban nem jönnek ... YUKI: Itt vannak... YAMAMOTO: Honnan tudod?.... YUKI: A hajó tegnap befutott. Az amerikai bizottság, megkezdte a munkáját, hogy kivizsgálja a bomba hatását...Az orvosi bizottság ma délelőtt már meg is jelent a kórházunkban. YAMAMOTO: Tehát elj önnek!?... YUKI: Ők igen kedvelik az ilyen városkörnyéki nyaralókat... YAMAMOTO: Hallgass... YUKI: ...azért laknak majd a mi szobáinkban! / szünet/ YAMAMOTO: Nem kellene már várjunk... YUKI: Még nincsen késő...