Pfeiffer, Hans: A lámpionok ünnepe; Fordította: Kárpáthy Gyula; Q 357

-47KENNEDY: Hogy rend maradjon a világon! S ön ura legyen a saját házának! YAMAMOTO: Ura...az én házamnak!?...Most ön az...őrnagy ur! KENNEDY: Nos...akkor mit javasol? YAMAMOTO: Semmit KENNEDY: Mit akart javasolni? YAMAMOTO: Azt...hogy az ön fiának el kell hagyni Nagasakit KENNEDY: Ő itt marad! YAMAMOTO: Akkor nem akarom önt tovább feltartani...,/ elindul a tolószékével/ KENNEDY: Van más lehetőség is... YAMaMOTO/ hirtelen megáll/ KENNEDY: ...Yukinak kell elmenni... YAMAMOTO: Yukinak...

inne

n!? ...ö itt marad!...James... KENNEDY: James marad, tehát Yuki... YAMAMOTO: Szükségem van rá... KENNEDY: Akkor csak az erőszak segit!... YAMAMOTO: Barbárok!... KENNEDY: Én nem kedvelem az erőszakot...ha másként is megy... Halkan..„ésszeszerüen, kérem..„ YAMAMOTO: Halkan...ésszerűen? KENNEDY: Nem szivesen vetem le a keztyüm...az erőszaknak mindig nagy a visszhangja...És James most beszámithatatlan... Örültem volna...ha ön intézte volna el helyett era...okosan, csöndben...De sajnos...sajnos nem sikerült önnek,hogy Yukit észre téritse. S attól tartok, hogy móst már csak erőszak segithet.... YAKMíáOTO/ gépiesen/: Erőszak.. .isiSMg csak erőszak... KENNEDY: látja ön világosan, hogy ennek véget kell vetni!? / Yamsmoto hosszú hallgatása után folytatja/: Hát mondjon már valamit I YAMAMOTO/ lassan, fagyosan/: Igen...Én látom világosan...Véget kell vetni...és pedig rövidesen