Pfeiffer, Hans: A lámpionok ünnepe; Fordította: Kárpáthy Gyula; Q 357

-4YAMAMOTO: Ki van ott bent!?... YUKI: Valaki besurrant...Jöjjön kl!... SHIDA / félénken jön ki, kezében a fujhLyát szorongatja, s közben még a rizst rágcsálja.../ TOKI: Ki vagy te!?... SHIDA / hallgat, csak ijedt tekintete jár körbe.../ TOKI: Az én f urdyámí.. .. YAMAMOTO: Mi van vele!? YIJKI: Elvette a funiyámat!...Mit akarsz te itt!?..„H®, nézd csak.. tele van még a szája, azért nem tud beszélni.../ benéz a kis lakkdobozba/: Hát persze!...Az egész rizst megette!... YAMAMOTO: Vedd el <j furulyát tőle...Aztán kivele!... YTJKI: Ha éhes vagy,, nem kell igy titokban besurrani hozzánk. Honnan jössz, moncß?... SHIDA/ bátortalan, mozdulattal kifelé mutat/ TOKI: A romok közül!?.. .És a szüleid,!?... SHIDA/ néz rá.../ TOKI: Értem...Meghaltak...és most egyedül élsz, ugye?...Ha,gyere. Igyál egy kis teát. A rizstől megszomjazik az ember... / Yuki közben a teát kis csészébe töltötte, üz egyiket Shidának nyújtja át - aki visszalöki, ugy, hogy az a földre esik és eltörik/Te...ugy látszik...nem tudod, hogy kell egy ilyen csészét megfogni!?... SHIDA /mérgesen továbblöki lábával a csésze cserepeit.../ YUKI / újra tölt, acöészealjba/Ho, most ihatsz a csészealjbólí.... SHIDA/ zavarodottan tekint Yuki felé — láthatóan másra volt elkészülve... Hirtelen leissza a teát és kiszalad/ YUKI/ utánakiált/: Te !. ... SHIDA/ az ajtóban megáll/ YUKI: Legalább felszednéd a cserepeket!... SHIDA/ lassan visszajön, felemeli a cserepeket,, amiket Yuki átvesz tőle/ YUKI: Köszönöm.. Most látod.. .rendesen viselkedtél... SÍID A / ránéz - aztán kirohan/ i