Brustein, Alexandru: Lumea Rea; Q 356
' s kis Emmynek, sok-sok boldogs 'got kivárnunk! Hiszen a kis fimmy nálunk szUletettl Már hogy is mondjam? 6 a mi börtönünk szülötte. Most pedig huzd rá Jackson! /Jackson hegedülni kezd, de Mr.Dorfit jéghideg tekintetétél bátortalanná válik, egyre halkabbra játszik és Dorrit dühtől szikrázd tekintetétől kisérve lassan megáll. Nyomasztó csend/ Casby: Ez Igazán... megható! De becses engedelmével, ink bb távozom, Mr. Dorr it! /filme gy/ Dorrit: /kitör/ Kérem, ez hallatlan! Az ördög tudja ni jut eszükbe! Hogy merészkednek? így ilyen köztiszteletben álló ember előtt azt kiejteni a szájukon, s"t hangsúlyozni, hogy az én lányom "a börtön leánya". Példátlan szemtelenség. Chiveryi Mr.Dorrit, nem akartuk megbontani... Donrit: /felülről fitymálva/ Maga engem? Hogy is jut eszébe? ön nem bánthat meg engem... /méltóságteljes pózzal, mintha egy audienciát lezárna/ Most pedig elmehetnek. /A küldöttek kimennek/ Akkor talán menjünk mi is... üss, majd megvárjuk a batár előtt. /Doyoe és Pancks kimennek/ /visszatartja Arthurt/ Mr.Clennam, ne menjen még! /türelmesen/ Igen, Mr.Clennam, a jövőben nen látjuk oly sürün egymást. Nem hinném, hogy bele tudmr: illeszkedni abba a társaságba, melynek tsgjalval csaladom ezentúl érintkezni fog... /újra berohan, miután kikísérte Casbyt/ Marshalsea börtönének összes lakói az udvarban gyülekeznek ás arra kérnek, hogy búcsúzz el tőlük... Ügy vélem, elegendő lesz, ha megjelenek az ablakban.•• Majd tartok nekik egy beszédet. Ehhez hasonlót már láttam egy képeslapban. A király megjelent az erkélyen és tartott egy beszédet a népnek. Milyen kór, íogy itt nincs erkély. /Megigazítja a ruháj tjf Emmy, kösd meg a nyakkendőmet, nyissátok ki az ablakot. /Az udvarból hurrá kiáltások hangzanak/ Barátaim, elhagylak benneteket! ás buosuzóul csupán ennyit mondok: legyetek olyanok, mint én voltam! Maradjatok mindig talpig úriemberek! ás akkor ezt az ur meg fogja jutalmazni, mint ahogy engem is megjutalmaztak az egek! /Hurrá kiáltások/ fimmy: /megfogja apja karját/ Jóapán, drága jó apám... ne izgasd fel 'mssgad. Dorrit: /ellép az ablak mellől, letörli könnyeit/ ügy sajnálom őket, fisu&y, hisz ezek a szerencsétlenek örökre elvesztettek engem. Doyce: fimmy: Dorrit: Tip: Dorrit:
