Brustein, Alexandru: Lumea Rea; Q 356

Dorriti De kérem, természetesen, Mrsv^eneitl! Mrs.SenerolI Akkor egy megjegyzésti ha általában megengedhető utazás folyamán a virág a gomblyukban, sfckor az semmiesetre sem legyen szekfii! Erre ügyeljünk. Szóvsl szekfü ne le/yen! Dorrit: Köszönöm Mrs. General, tüstént kicserélem... De hol késlekedik Emmy? Tip: Neki is megvan a maga gondja, ienemód jészivtl az én kishúgom. General: /szemrehányóan/ De Mr.Edward! Fanny: Pápá! Erna Ez az Emmy e.jyeneaen kibírhatatlan. Sorra j'rja az egész börtönt s bucsuzóul össze-vissza ölelgeti z M&rshulsei minden koldusát és csavargóját. General: Elnézését kérem Mr.Dorrit, de az ön legkisebbik leánya, Mis; Emmy, távolról sincs tisztában uj társadalmi helyzetével! Dorrit: Szegény gyerek, még nem fogta fel egészen, niaos hózzászokví /Belép Emmy és Maggie, aki egy uj, elegáns főkötőt visel, élénkszinü szallagokkal diszitve. Emmy a régi ruháját hordja./ Fanny: No tessék! Tessék csodálni! Miért nem öltöztél át? Emmy: Elbúcsúztam az összes jóberátaiiatól. .. Maggie: Mindenki ugy Örül, hogy az én kismamám ezentúl boldog lesz. és mindenki egyre csak zokog, hogy elmennek tőlünk... Emmy: Apám, megérted... s többiek még ittmaradnak... majd később öltözöm..• Dorrit: Igazad ven gyermekem... ne dicsekedjünk a boldogságunkkal.. szegény emberek! Azt hiszem megtettem minden tőlem telhetőtTalamennyinek küldtem ajándékot, ma pedig rendezek égy bucsulakoci't. Ebédre kolbász, malaehus, sört, bort hozattam.• Mi mást tehetek még értük? /Belép Arthur, D

0yce és Pancks/ Effimyt /örömmel/ Mr.Clennam és Mr.Doyce! P&nekst /összekócolja a haját/ és én, Paneks, a cigány, aki előre megmondom a sorsot. Emmy: Köszönöm, kedves barátaim! Apám, ők azok, akik annyit fáradoztak értünk! Mindent megtettek. Fanny: Az ég áldjon meg Emmy! Mire való ez a túlzás? Dorrit: /hivösen/ Köszönöm uraim... biztosítom önöket, hogy nem fogom elfeledni. Mr.Clennam, a nekem kölcsönzött szerény kis összegeket még a közeljövőben visszafizetem önnek. ^ Emmy: Apára!