Brustein, Alexandru: Lumea Rea; Q 356

Dorrit laya*: M í sszóval , eIh: gy be nünket, Doyce? Doyce: Igen, elhagyom végrex ezt & helyet, A feleségemnek hálistennek sikerült pénzre azért tennie és kifizette az adósságunkat... a háziúrnak. Dorrit: Végtelenül sajnálom, hogy el kell válnunk... de tiszta szivemből kivánom, hogy ne itt lássuk viszont egymást. Doyce: /nevetve/ Látja, Mr.Dorrit, ez az egyetlen dolog, amit nsm Ígérhetek meg önnek, elt l'ló vágok és nálunk, Angliában, & feltalálók nem örvendenek közszeretetnek. Dorrit: Hm... Végtelenül megindító számomra, hogy idejött bucsut mond.nix nekünk... az embere: rendszerint... hm!... rendszerint figyelmesek velem szemben. Elvégre, én vagyok az intézmény legrégibb lakója... Sokan ugy is neveznek "a marshsllsea-i börtön atyja". Doyce: Biztosit atom, Mr.Dorrit, minden kolleg'ja tiszteli, becsüli, ugysnugy, mint leány't, Miss Baayt. Dorritt Igen. Egyesek e_t s ragaszkodást végtelenül me h tó módon i dják tudtomra. •• Becsuszttnak a cellámba.. • ran... kisebb-nagyobb borítékokat ••• apróbb-aegyobb ajándékokkal... Persze, névtelenül! És az aláírás? "Az ön hódolója", vagy néha tréfás hangon "Az ön öreg uopszlik :tyáj-'nuk." De ez az utóbbi címzés szerintem Ízléstelen. Doyce: Nézze el nekik, Mr.Dorrit. Hisz tiszta szívből adják. Dorrit: Vslt egy gentlem&n,Canterwellből v;ló... még eddig nem meséltem?.. Amikor kiszabadult, innen, virágcsokrot küldött nekem egy boritékkal... és s borítékban... hm... elég jelent s összeg lapult... Doyce: /feláll/ A viszontlátásra, Mr.Dorrit. Kérem, cdja át üdvözletemet Miss Emmynek és kérem, fogadja el tőlem is... ropp nt szerény ajándék.. . de jósziwel... Dorrit: Köszönöm, Doyce. /Lopva vizsgálgatja a pénzt, hirtelen kitöréssel/ Hogy merészel engem megsérteni?! /A földre dobja a pénzt/ Tessék, itt a pénze! *igye innen! Ne is lássam! Doyce: Bocsásson meg, nem akartam. Gondoltam, jó lesz egy csomag dohányra... s.s égre kérem, Mr.Dorrit. Dorrit: /slrvs/ Távozzék, Doyce! Nem haragszom önre. Doyce: /kimegy/ Dorrit: /egyedül/ Úristen, milyen mélyre sülyedtem... aprógénzt adott! Eézgarast, - nekem! Eddig még senkitől sem kaptam aprópénzt... /sóhajtozva kezdi szedegetni a pénzt/ Egy fél penny.... itt egy másik... különös! Hiszen azt mondta... elvégre a .t mondti , hogy egy pakli dohányra... mégegy félpenny hiányzik... Megvan, odsgurult az ágy alá. /Nyögve kiszedi/ Hét ez nem sok. /Panaszosan/