Branner, H. C: Testvérek; Fordította: Bárd Oszkárné; Q 354
Ii - 6 Irene : \ Arthur: Irene : Arthur: Irene : Arthur: Irene: Arthur: Irene: Arthur: Irene: Arthur: Irene: Arthur: Irene: Arthur: Irene: Arthur: Irene: -irthur: Üres...? Ú Istenem! Várj egy percig - /Leteszi a virágot Arthur iratai tetejére. Az ablakhoz fut, kinyitja és lekiált/ Ne hozza be, Alan, vigye a szállodába. /Amikor Arthur megpróbálja rávenni, hogy maradjon csendben, jelekkel megmagyarázza, hogy a poggyászt vigyék a sarkon tul lévő szállodába. £i.hajol és csendben mondja/ Jövök, amint tudok ... /becsukja az áblákot/ Szabadna érdeklődnöm, micsoda ötlet ez? Hét bőrönd és ... Mondd meg előbb, hogy van? Nincs remény. /leveti i&lapját és kabátját és ledobálja/ Persze, hogy van remény - legalább is igy értettem. Mikor beszéltél utoljára az orvossal? Reggel ótannem beszéltem. Útközben felhivtam. Ugy hiszi, kicsit jobban van. ^zt hiszem, csak veled akarta elhitetni. Olyan, mintha ...? Még nem láttam. Még nem láttad? Hát mikor jöttél? Tiz perccel ezelőtt. De ... /Irene már elindult a lépcső felé/ Nem, én nem mennék fel. Miért nem? Most éppen megnyugodott. Ugyanis ... /Irene felment. Arthur figyelve áll, de fent csend van. Felszedi Irene kalapját, keztyüjét, kabátját, táskáját és kiviszi. Egyenesen beleszalad a Vállalkozóba./ Micsoda ... Mit kíván? /Hangokat hallani az ajtó mögül, a Vállalkozó valamit mond: "a Mró" és Arthur fagyos válásza: "Nem tudjuk", "ózó sem lehet róla", és végül, amikor kiviszi a virágokat: "Biztosítom önt, nincs értelme, hogy várjon. Jobb lenne, ha valamelyik nap visszajönne — Hallo A Vállalkozó eltűnt - Arthur becsukja az ajtót, izgatottan jár fel-alá, iratait porolja, mindenfélével babrál Irene visszajön/ Nos ...? Nos ...? Ugy összeesett ... De a légzése egész jó és a nővér szerint a pulzusa erősebb. .egismert? N em tudom. De elértem, hogy behunyta a szemét. Most alszik. Azt hiszem, meggyógyul. Gondolod? Hát persze, senki sem tilthatja meg neked, hogy remélj. Te talán azt reméled, hogy nem gyógyul meg? Nem hiszem, hogy remélhetnénk - ilyen szélütés az ő korában ...
