Branner, H. C: Testvérek; Fordította: Bárd Oszkárné; Q 354

- Arthur: Azt akarod mondani - ugy gondolom - az a fiatalember, aki elhozott -? Irene: Igen - drágám - azt akarom mondani - haragszol rám? Arthur: Nem haragszom, de - nem túlságosan fiatal? Irene: Szörnyen fiatal. És szörnyen szerelmes - a saját szenvedélyébe. Viszont tetszenek neki a szemem körül a ráncok - mosolygó ráncoknak nevezi. Ennek nem tudok ellenállni. Michael: Igaza van - ezek mosolygó ráncok. Cseppet sem változtál. Irene: Gyere ide - csókolj meg. Te is, nagy testvér - a másik oldalcím Próbáljátok megérteni. Nem könnyű. Nagyon okosnak és tapasztaltnak tart. Esküszik, hogy élete végéig szeretni fog. Lehet, hogy csak két hétig tart - de - hát ezt mondja, ölyan csinos. Es ha már úgyis tul kell esnem rajta ... Nem, maradj mellettem, olyan rettenetesen ideges vagyok. Michael: Ideges ...? Irene: Jobb, ha megmondom neked, ^kSX^im; szégyelem bevallani, de ... ez az első eset. Soha nem volt mással dolgom, mint Adammal ... Michael: Soha nem volt más férfi az életedben? Irene: Soha. Néha gondoltam rá, hogy jó lenne - de nem kivántam igazán. Valójában csak egy férfit tudok szeretni. És olyan csodálatos szerető volt ... Nem tudom ezt elfelejteni. /Michael nevet./ Most már reménytelenül elvesztettem a becsülésedet? Michael: Ellenkezőleg, irigyellek. Irene: De hiszen neked annyi nővel volt dolgod? Michael: De még mennyivel. Annyival, hogy már nem is emlékszem az arcukra. Mind egybeolvadnak. Irene: Melyikébe? Michael: Azt nem látom. Nincs szeme. Csak lefeküdtem velük, hogy kipróbáljam és elfelejtsem őket. Ezért kellettek mindig ujak és ujak ... Irene: Már megint 'dicsekszel. Michael: Persze. Dicsekednem kell, vagy rosszul leszek. Irene: Te sem vagy más, mint azok, akiktől jöttem - a hatalom és pénz országából, mindnyájan véreskezű verekedők vagytok. Gyűlölet és félelem - csak ennyit tudtok nyújtani egy nőnek. Ennek az elfogadására kényszerittek bennünket. Michael: Segitesz rajtam? Irene: Hogy tudnék rajtad segiteni? Csak a nővéred vagyok ... Michael: Felejtsd el, hogy a nővérem vagy. Arthur: /Gondolataiba merülve ül./ Ki segit rajtam? Ki gondol rám? Irene: /gyorsan felé fordul/ Ó, Arthur ... Arthur: Neki sokkal volt dolga - neked eggyel - de nekem,,... egy sem