Branner, H. C: Testvérek; Fordította: Bárd Oszkárné; Q 354

0 - 25 Michael: Minden Ítélet igazságtalan! Kinél tisztább és logikusabb, annál igazságtalanabb. Arthur: Mit tudsz te róla? Te - az a sok ostobaság, amit összebeszélsz. Nem pap volt - hanem a törvény és a jogrend szolgája. És jobb szolga sohasem létezett ... Michael: Talán nem ... a jelenlegi jogrendben ... Arthur: Ó, tudom, mit akarsz mondani: hogy nem tökéletes. Nem, vannak hibái és hiányosságai - és változik is. Lint minden emberalkotta intézmény. Mint minden, amit ember hozott létre. Nincs abszolút igazság. De az Ítéletei olyan igazságosak voltak, amilyenek emberileg lehettek. Az egyént a társadalommal és a társadalmat az egyénnel szemben védte. Törvényt és rendet állított oda, ahol zűrzavar lett volna. Soha nem jártak másutt a gondolatai, mert nem engedte, hogy másutt járjanak. Michael: De a félelme igen - mindentől félt, ami nem logikus és észszerű! Nem mert emberekkel érintkezni, csak betűkön és számokon keresztül. Ez az oka annak, hogy kimondta az egyetlen Ítéletet, amelyet nyugodtan kimondhatott - a saját Ítéletét, Életfogytiglani rabságra Ítélte önmagát. A halála ennek logikus befejezése, tudjátok. Ugy fejezi be, ahogy elkezdte, egyedül, sötétben. Arthur: Amit most hallunk, az már nem ő. Az Ítéletei, azok alkották az embert. Azok túlélik. » Michael: Igen, de csak addig, amig a fennálló jogrend megvan ... Arthur: Amit önmaga elitélésének nevezel, az önként vállalt áldozat volt. Elszakította magát a többi embertől, hogy megtarthassa feddhetetlenségét, hogy az Ítéletei pártatlanok lehessenek. Mennyibe kerülhetett ez neki! Ezért csak csodálhatjuk és tisztelhetjük! Irene: Egyikteknek sincs igaza. Azért szakította el magát, mert ugy érezte, hogy megcsalták. Egész életében gyengédségre vágyott - és sohasem kapott. Emlékeztek arra, amikor gyerekek voltunk? - Halálos csend volt,* ha csak bejött a szobába - vagy ha a kertben játszottunk és valahol a közelben járt. A városban'h Hallgatag"-nak hivták. Mindenki félt tőle, még a fiai is, még anya ... Michael: Anyát ne keverd bele. Megölte az anyámat. Irene: Ate anyádat ...! Négy éves voltál, amikor meghalt. Nem emlékezhetsz rá. »Michael: Dehogynem emlékszem. Mindig szép ruhái voltak. Este énekelt az ágyam mellett. Megölte. Megfojtotta a csenddel ... Irene: Szerette őt. Osak nem tudta, hogyan mutassa ... egészen a halá-