Matkovics, Marijan: Héraklész; Fordította: Garami Ferenc; Q 298

-20tad lángol. /Vadul, teli érzéssel/: Beszélj ! Az az asszony könyörög most aki szeretett, aki gyermekkora óta hallgatta rólad a fantasztikus hőstettek meséit,-melyek egész Héllaszt bejárták

T aki magában hordozta a képedet, aki az első éretlen vágyaival és szenvedélyeivel belőled táplálkozott, Beszélj ! A rakoncátlan Déianeira, a királylány,aki nem félt a te szörnyűségeidről szóló meséktől, az a leány aki látta hogyan ölöd az embereket hiúságból - emlékszel-e még arra a felszolgáló fiúra akit csak azért öltél meg,mert szemtelenül nézett rám a tizenhatéves fejével - az a leány, aki a vért mosta kezedről,hogy megcsókolhassa, most a te feleséged, a fiad anyja könyörög : add vissza néki a tizedrészét annak amit tőled várt ! Legyél goromba, vad, legyél bolond,rettenetes - legyél az ő álmainak Héraklésza ! /Ráveti magát Héraklészra és vadul csókolja / HÉRAKLÉSZ /Nem védekezik,gyengéden simogatja Déianeira haját, meg van hatódva az érzések ilyen kitörésétől, de valahogyan mégis távol van/: Miért teszed ezt , Déianeira ? Kit Ölelsz ? Kit ? DÉIAN. Téged, téged ! HÉRAKLÉSZ És ki vagyok én ? Ki vagyok ? /Gyöngéden félretolva Déianeirát felkel a fekvőhelyről /:Most én kérdezlek téged ! Ki vagyok? Azt mondtad az álmaid hőse . És ez én lennék ? Ez a derékfájásos öregember, aki most tehetetlenül áll előtted, kirobbanó fiatalságod előtt. Egy ember, aki az álmatlanságtól retteg ? Vagy talán a cirkuszos, aki időről időre a könnyen hivő bolondoknak adja elő számait ? Vagy a kegyetlen gyilkos aki nem hiúságból ölt,- ahogyan te gondolod,- hanem sötét kétségbeesésből, aki nemcsak a kezét és ezt a házat vérezte be gyermekgyilkosággal, hanem az álmait is . Ki vagyok hát, azt kérdezem tőled ! DÉIAN. /suttogva/: Héraklész ! Héraklész vagy ! HÉRAKLÉSZ Héraklész ! - Héraklész ! Milyen üresen hangzik e szó házunkban,amely pedig egész Héllaszban félelmet és csodálatot kelt ! És milyen semmitmondó ! Héraklészt,

Zeus fiát szerette a vizbefulladt kis trójai rabszolganő Nem az öregembert látta bennem, hanem az ifjú félistent, ahogy te mondtad. És reggel szemem láttára ugrott pajkosan a halastóba, azzal a meggyőződéssel, hogy nem hagyom megfulladni. -Kiáltozott: Héraklész ! Héraklész ! Segits megfulladok ! Ments meg ! - Amig igy hivott»tudtam abban a hitben van, hogy Zeus fiát hivja, a mondabeli hőst,Héllasz hősét,a halhatatlan félistent - aki nem fél a mély és hideg viztől és aki pillanatok alatt megmenti a halál torkából. Az öregember viszont végignézte a vizbefulladását, pontosan tudta hogy a viz mély és belefulladna, ha megkísérelné megmenteni ezt a bolond,ra-