Giraudoux, Jean: Siegfried; Fordította: Szántó Judit; Q 291

47. Genevieve Fontgeloy Genevieve Fontgeloy Genevieve Fontgeloy Geneveieve Fontgeloy Mind a kettő egyaránt közömbös nekem. Higyje el, kisasszony, sem az egyiktől, sem a másiktól nincs ait tartania. Csak azért jöttem, bogy megkérjem: távozzék, mielőtt Siegfried visszatérne. Vita nincs. Lekésett arról,hogy elvegye őt Németországtól. Mintha csak a Fontgeloy-okat akarná kiszakitani belőle. Franciaország büszke lehet , hogy az, aki cl tudta hagyni, ilyen hevesen védi magát. Elhagyni? A Fontgeloy-k nem hagyták el Franciaországot. Elkergették, elbocsátották őket a francia szolgálatbél. Egy szép reggelen ősöia parancsot kapott, hogy nyolc napon belül hagyja el földjeit, tisztségeit, családját. Nem töltötte ki ezt a lakájnak való határidőt. Rögtön elindult, de mihelyt a határt átlépte, még aznap este megölt két portyázó királyi gárdiitát, reggel még honfitársait. De dédunokáit nem valami krónikus amnézia tartotta Néne to rs z ágban. Ön monda. Az emlékezés tartotta itt őket. Az emlékezés a zsarnok ságra, az inkvizícióra, az undor az önök rabszolgai bürokráciéjátéi, és mindazoktól a zsarnokoktél, akiknek a nevét szép szolgaian el tudja sorolni. Igen, el tudón: Loubet, Fallieres... Legyünk rövidek, ősöm a határmentén telepedett meg, ő fogadott minden francia számüzöttet, és képességeik szerint abba a porosz városba irányította őket, ahol épp hijján voltak jegyzőnek, polgármesternek vagy