Giraudoux, Jean: Siegfried; Fordította: Szántó Judit; Q 291

3. /Éva nem felel. ír. Muck az inashoz/ Jól megnéztem ezeket az állítólagos rokonokat. Idesereglenek Németországnak mind a négy sarkából és a háborúban eltűnt fiukat szeretnék felismerni benne. De egyik se hasonlit rá Inas Igazán? Muck Azt mondod, hogy a hasonlóság is élyan, mint a betegség: egy nemzedék multán ujul ki? Inas Igen, ezt mondom. Muck Megnéztem a fényképeket, amelyeket az ajtóban nyújtottak feléin, a gyermekük fényképeit - ez a belépőjegyük. Az egyik szemüveget hord. A másikak mintha nyulszája lenne, Siegfried úrra egyik sem hasonlit. Inas Talán csak te nem veszed észre? Muck Épp ellenkezőleg. Muzeumban, színházban, képeken, szobrokon, jelmezes vagy egész meztelen embereken, Nagy Sándoron, Lohengrinen ritkaság ha nem fedezek fel valami hasonlóságot Siegfried úrhoz zakóban .... De ezekek semmit... Ismered Lohengrint? Inas / habozva/ Alig. Csak látásból. Éva / félbeszakítva beszélgetésüket/ Minden kész a találkozóra Muck A csillárt megjavítottam*. Uj égőket szereltem be... Éva Siegfried ur felöltözött már? Mukk Iíost öltözködik. / ké± inashoz/ És töpreng. Nem tudja, leborotválja-e a bajuszát, ugy mint a múltkor. Amikor kijöttem, a tükör előtt állt. Kétségkivül azon tűnődik, miként növeljejí a hasonlóságot. A gyerekkori arcvonásokat felölteni nehezebb, mint zakóba buni.