Giraudoux, Jean: Intermezzo; Q 290

—34 m hát nem volt még halott zseni, olyan, aki tudatosítani a holtak tömegének erejét, valódiságát - a halottak-» nak egy császára, egy messiása ? Äe hlgyje, hogy agy oaapásrs minden csodálatosan megváltozna ez önök eeámára és a mi számunkra, ha felbukkanpSgy fiatak holt férfi, fiatal holt lány - vagy egy pár, milyen szép lsnne - dshát ki szerettesse meg velük ez állapotukat , ki érte see meg velük, hogy б к halhatatlanok? Kisértet* "eni azok* Isabelle * Hogy hogy? Kísértet * ők ls meghalnak. xsabelle

: Érdekes, hogy minden fajta rosszul Ismsrl magát! A hinduk vörösnek hisfclk magukat, a négerek fehérnek, a halottak pedig halandónak. é Kísértet* Előfordul, hogy fáradtság fogja el őket, valami «УНИГк ördög« megszállja őket, a semminek valami rákfenéje eszi a májukat.•• s árnyékuk szép szürkesége beeztis. «I tözŐdlkjbaolajozódik,...akkor az hamarosan a vég.• mindennek a vége... Isabelle* ^ézze, ne higyjen ebben!... Biztosan van valami magyarázat erre a gyengeségre! Ki« értet* A halál vége; Isabelle* Ugyan 1 ^e legyen olyan tartózkodó.• .Meséljen sl nekem mindent és biztos vagyok benne, hogy meg mindent^ tudok magyarázni,.a legjobban.•• Kiairtet

1 Mindent? Először a nevét. Asabelle

: Mondom, hogy a nevem nem fontos, ugy hivnak , mint bárki mást...beszéljen.••legyen hozzám bizalommal!