Giraudoux, Jean: Intermezzo; Q 290

.22» szeplőt,a nap lenyugvóban a kísértetre süt, kl szenvedni látszik»/ Isabelle* Bocsánatot kérek ezért a szeplőért. Kiaértet* Eltűnt, Feljött a hold. Isabelle* Hallja, amit az élők mondanak, minden élőt hall? Kísértet* SKXIim Önt.hallom. Isabelle * Annál jobb. Annyira kívántam önnel beszélni. Kísértet* Miről? Isabelle* öarátalról, akik az én barátaim Is,abban blztds vagyok* a halottakról. Ráess dolgokat tud a halottakról? Kisértet* Most kezdődik. Isabelle* Elmondja majd nekem? Kísértet* Jöjjön Ida minden este ugyanebben sz órában ét műit el» mondom. Ml a nave* Isabella* л nevem igazán érdektelen. Gondolom, kissé kevésbbé komolyén mondja majd al nekem. Csak nem akarja élők hitetni velem azt, ho^y Kxtwtntfck sohasem mosolyog» nak. Kísértet* Kl az az ők? Isabelle* A halottakról beszélübk» Kísértet* Miért mosolyognának? Isabelle* Hát mit oslnálnak, amikor valami mulatságos dolog történik az alvilágban? Kísértet* Mulatságos dolog sz alvilágban? Isabella* Mulatságos, vagy kedves, vagy váratlan, ^rt Jól tudom, hogy vannak ügyetlen halottak, nevetségesek, szórakozottaky? Kísértet* Mit ejtenének al? Min csúszkálnának? Isabelle* Azon, ami megfelel az ő birodalmukban a kristálynak, vagy a narancshéjnak*..agy emléken,».#gy alfelejtett»••