Giraudoux, Jean: Intermezzo; Q 290

л и о О FELVOHÁu» Vidéki táj« жш oaép mező* Bokrok« r.

eta falé« jüJLsS jalanat« « Polgármaa tar, majd а -ЩМГ ч^^Ь « polgármeatar/ egyedül jön éa kiált/ Hahó! Hahó!*«« annyi Mzonyoa, hogy különöa haly* Nam xá falai aenkl, még a viza»« hang шага» ••«Hahó!Hahó! E* / balép mögötte/ Hahó! Hahó! Bocaánat, Polgármaatar ur, azt hitte, hogy az 5y a Polgármaatar s Ne tréfáljon! Iggyanix^ÉtxlwáanayAgKy Tudom jól, hogy talán nem la létezik, éa mindazok akik állit«* ják, hogy találkoztak vala azan a környéken, ka±áx eaetleg hallucináció áldozatai* Da vallja be, hogy mégie caak fur

о

»a haly az! « XWogleta* Miért kellett éppen itt találkoznunk? « Polgármaatar: *zert, amiért ketaégtalenül 6 la azt a helyet vá~ laaztotta* Hogy a klvánoelak na láaaanak bennünket« roaozul itt ц Nam érzi iktamwrozm txm agát ? tUnwimü A draaÉmfeat* A legkevéabbé a am« Mindan zöld éa oaandaa« AZ ember hinné azt kikateá, hogy golfpályán van« a Polgármaatar* к a axjM&tpáx gondolja, hogy a golfpályákra aohaaem magyï Talán kéaöbb majd arra la aétál, mikor ez|a föld megtelik férfi éa nSl golfozókkal, közönzégea azavakkal éa igaz vallomáaokkal, olgaretl v-t-^'v -