Pirandello, Luigi: Ma este rögtönözve játszunk; Fordította: Gyapay Dénes – Galamb György; Q 289

27 Amikor a vendég a két hosszú szarvat kivágta, feláll és nagy óvatosan elhelyezi ; ampognetta rossz kalapján, A tréfához mindenki nevet és tapsol. Sampognetta azt hiszi, hogy a nevetés és a taps a három táncosnőnek szól, akik közben befejezték a táncot. is nevet és tapsol, és ezzel még viharosabb taparea, még Harsányabb nevetésre fakasztja a többieket. De nem érti, miért nézi nind-nki őt; a három lány a pult mögül és c. harsányan kacagó három táncosnő is. ampognetta nagy zavarba jön. A nevetés megfagy az ajk n, a tops is elhal a tenyeré. » ben. Ebben a pillanatban a dizőzt elönti a harag, leugrik az emelvényről és megindul, hogy Őampognetta fejéről letépje a csúfondáros trófeát. Közben harsányan kiabál. Didőz: Mit csináltok ezzel a szegény öreggel? őzógyeljétek magatokat! /A vendégek útját állják az énekesnőnek, Mindenki egyszerre kiabál./-- Maradj a. helyeden, te hülye! - Fogd be a szád és menj vissza a helyedre! - Ne avatkozz bele! - Hagyd! Ha egyszer megérdemli! - Megérdemli bizony! /Közben folytatja a tiltakozást elkeseredetten hadonászva./ ángedjetak, bitangok! Miért érdemelné meg? Mi rosszat tett nektek? /Felemelkedik. ;. ég nagyobb zavarban van./ iit érdemiek én meg? Mit érdemiek én meg? /Aki a tréfát tette vele,/ Aerami. ^almiro ur, semmi!... Dsak hadd mondj:, a magdétl Tökrészeg, mint mindig! *"enjen csak haza, Palmiro ur. Nem magának való helyez. /A többivel együtt az ajtó felé tuszkolja az öreget./ Mi nagyon jől tudjuk, Palmiro ur, hogy maga mit érdemel! Dizőz: dalmiro: 1.vendég: 2.vendég: 1.vendég: 3.vendég: