Garde Peach, L. du – Hay, Ian – Roger-Ferdinand: A család szégyene; Fordította: Sányi Nándor, Tamás László; Q 280

James: Majd vigyázni fogok, nehogy a tiszteletes az összegyüjtött pénzt a végén átutalja az Elveszett Kutyák és Macskák Menhelye javára, mert azt is támogatja. Valószínűleg már át is utalta, de majd én visszaszívom, szokás szerint, t " Preston: Köszönöm. James: /átveszi a kávéscsészét feleségétől/ Köszönöm, drágám! /Prestonhoz/ ^ / Ebben tehát megegyeztünk és szívesen állok rendelkezésére minden másban is. flagyon boldog vagyok, ha segíthetek a rendőrségnek, hogy jóvátegyem azt a sok hibát, amit elkövet. Preston: Tudja, annyíf'utasités mellett előfordul. Pat: És mindettől függetlenül, mik a legújabb hirek a bűnözés világéban? Meséljen kicsit felügyeld ur. Imádom az ilyen történeteket. Preston: Pillaiiatnyilag sajnos, semmi különös szenzáció, miss winter.' Bem vagyunk mi annyira elkényeztetve, mint ahogy azt hinnék - pedig még nagyon sok ember jár szabadon. S közöttük annyi a gazemberJ nem is gonaolnáki * v Winterné: Viszont mivel nagyon sok becsületes ember ül börtönben, a dolog kiegyenlítődik, nem gondolja? Preston: Hát igen, fő az egyensúly, Pat: Akadnak mulatságos esetek? \ v Preston: A mi helyűnkben, attól tartok, kiábrándulna. Elöszöris a gonosztevők aránylag igen egyhangú munkát végeznek és a legtöbbjük sokkal butább, mint ahogy hőstetteik után elképzelné. Betörés, rablés, fegyveres támadás vagy undorító gyilkosságok. Ennyi az egész. Egyhelyben topogunk, dossziékat firkálunk dagadtra, hogy valahogy agyonüssük az időt. Mit tehetünk? Kénytelenek vagyunk. Ha beérnénk a valósággal és csak a szigorú igazságot alkalmaznánk, minden fantázia és találgatások nélkül^fabatkát sem érne a mesterségünk,•• És valamiből élni kell az újságoknak isi ?at: Pedig én azt hittem! Legszebb leányálmaimat tiporja sárba. James: És mondja, valóban annyira oßtoba minden gonosztevő? ' '