Garde Peach, L. du – Hay, Ian – Roger-Ferdinand: A család szégyene; Fordította: Sányi Nándor, Tamás László; Q 280
-27- , James: Köszönöm, Alice. Ami a maga tehetségét illeti, az sem utolsó. Winterné: He tulozzunk! James: Ki sétált ki a minap is ezer guineas nercprémmel a ve.llén fényes nappal a Knigsride legelőkelőbb szűcsétől? Ugy vonult ki az üzletből, mintha semmi sem történt volna. Winterné: Nem mondom, nagyon féltem, amikor várnom Kellett a taxira. James: an nem tudtam volna a hidegvéremet megőrizni és tiztosan elszaladtam volna, mint a nyul. Winterné-: /jókedvűen nevet/ Igen, egy nercprémmel a hátán. Akkor aztán biztosan elcsipték volna, barátom. Pat; /visszatér/ Tessék, fiam! AZ egész banda együtt ven. Sam:Jackson./elegánsan van öltözve, mint valami gazdag váltóutynök, de amint a lendületbe jön, előtűnik hamisítatlan alvilági forma/ Jóestét kivánok, mindnyájuknak! Friss, mint a rózsa, Mrs,Winter! Es az öreg James, hogy van? Winterné: Már igen rée&l>e, nem volt szerencsénk magéhoz, Jackson ur! Egy kis körutat kellett tennem a kontinensen, hogy bekukkantsak párisi és amsterdami fiókjainxba... Pária már nem az, ami volt. Vagy csak én öregedtem meg?... És Amsterdam? Piszkos kis fészek, de mégis csak a gyémántköszörüsök főhadiszállása. Üzleti szempontból, megjárja, de szórakozni! Nem adsz valamit inni, kedves Pat! /Pat italt szolgál fel. Sam nehézkesen egy fotelba dobja magát/ Hogyan megy az üzlet a Eatton üardenen? AZ elülső iroda vagy a hátsó kis szoba?... Orgazda barátainkról beszélek. Csak ezt a szót ne, James. Kérlek... Ha az ember nem is nagyon váló gatós az elveiben, legalább a szavaiban legyen az. Winterné: ieljes mértékben egyetértek )nnel, f.ir. Jackson. Vigyáznunk kell a nyelvünkre. fiam: James: Sam: James: fiam: James: fiam:
