Garde Peach, L. du – Hay, Ian – Roger-Ferdinand: A család szégyene; Fordította: Sányi Nándor, Tamás László; Q 280

-17* Tiszteletes: És a kedves nővére, hogy van? Még mindig Indiában? Winterné: Nővérem? Nincs is nővérem. Tiszteletes: Bocsásson meg, Tudja, tegnap Mrs.Bennetnél jártam a szomszédban Ezért tévedtem, t fivére Bombayben él. Biztosan ismeri Ers. Bennet-et? Mr.Winter? James: Sajnos, nem. Tiszteletes; Éppen most beszéltem nekik magukról, uK sem ismerik magukat,Kár igazán nagyon kedvesek, Winterné: Meg vagyok róla győződve. Tiszteletes: Dgy-e, igazam van?... Es mellékesen, milyen szé£ idő van ma. James: Sajnos, csak volt., Tiszteletesj Olyan késő lenne már? Winterné; /tagolja/ Nemsokára 11 óra... estei Tiszteletes: Igazén nem okos, ha az ember a barátait ilyen későn zavarja. De hogyan is jutott eszükbe, hogy telefonáljanak Ééíam? Winterné: Bocsásson meg. Maga telefonált nekünk, tiszteletes ur. Tiszteletes* Persze, hogy én. Miről is volt szó?... Ügy emlékszem, valami nagyon sürgős,.. /gondolkodik, hiába/ Higgye el, Mr.Einter, nagy gyakorlat kell hozzá, hogy semmit se felejtsek el, hiszen annyi felelősség hárul az emberre az ilyen nehéz hivatás betöltése so« ; " SiinMitu- J I tl^mönvi . J Utudorfií-y Intíiet V'ISNVVTM» | A ren. Mi is lenne, ha valami fontos problémát elfelejtenék? Nagy szerencse, hogy az emlékezőtehetségem, ha nem is villámgyors, d< biztos. A végén mindenre visszaemlékezem, persze nem mindig semAliu., m ^e ^r^w^íe hét! Winterné: A fontos, hogy a végén mégis csak visszaemlékezik, -V Tiszteletes: Igen, áldjuk érte az eget! «James: Megérdemli. Tiszteletes: Hol is lennénk nélküle? Winterné: A földön. Jobb lenne, ha nem is nagyon kalandoznánk el tőle. Tiszteletes: /Pathoz, aki ezekre a szavakra majd kipukkad a nevetéstől/ óh, magát még észre sem vettem és még nem is üdvözöltem. Bocsánatot