Flaubert, Gustave: Madame Bovary; Fordította: Garami Ferenc; Q 277

-53/Hotelszoba kouen-ben . Puha szőnyegek,szép dísztárgyak.Széles franciaágy menyezettel, melyről vörös szinü függönyök ereszkednek alá, A kandalló mellett kis asztalka. A kandallóin bronz óra áll, mellet oe két díszes kagyló.-Kényelmes fűtőjük és egy sezlon./ zilSM.A /pongyolában és virágos papuccsal a lábán a sezl^non fekszik./A toronyóra hatot üt^ Felkel, a tükörhöz megy, majd az ablakhoz.lvopognak az ajtón. Gyorsan visszaül a cezlonra. A küszöbön me .jelenik / LEON /boldog álkor Emmát egyedül találja /: Tehát mégis arra határozta el mag at, hogy ma.ed ? ELLA Igen... .x^e

dig ez oktalanság . Kern szabad hozzászoktatnunk magunkat olyan szórakozásokhoz, amelyekhez rendes körülmények között nem juthatunk . - De foglaljon helyet, Leon ! /le il a sezlon melletti székre./ nagyon hirtelen távozott Yonville-ből. LEON .'..agától menekültem, Megölt a szerelem,melyet az imádott nő még egy ártatlan mosollyal sem viszonzott . EMMA Ki tudja, hogy o nem futott-e az ablakhoz, hogy nt mége^.yszer lássa miután elment , - Különben,ez már mind a múlté. Maga sem emlékezne már erre vissza, ha most véletlenül nem találkoznunk., nem igaz ? LEON /hazudik/: De igen..... Maga már bizonyára mást szeretett ! ELLA /szintén hazudik/: 0, dehogy !..... IoON Mennyit szenvedtem ! Néha kimeneküldtem az utcára és a folyóparton bolyongtam, felejteni próbáltam .De hiába l Van a körúton,az egyik metszet-árusnál egy olasz rézmetszet. Egy istennőt ábrázol tunikában. A holdat nézi és kibontott hajában nefelejcsek vonnak. Valami mindig odavonzott; néha órákig néztem ezt a képet./reme

bő hangon/: Egy kicsit hasonlított önre . / mmaa elfoxüt ja kissé lejét,hogy Leon ne lássa mosolyát /. Sokszor irtára Gnnek hosszú leveleket, melyeket azután'összetéptem. Miért volt ilyen tartozkodó ? EMMA Saját lelkiismeretem megnyugtatása miatt, hogy a t mondhassam magamnak: tisztesébes asszony vagyok. Talán értelmetlenség volt részemről, nem tudom. De hagyjuk ezt, MLeon .....