Lebovics Gyorgye – Obrenovics Alekszandar: Mennyei osztag; Fordította: Saffer Pál; Q 275

- 8 ZÖLD: SEBESÜLT: ' ) MUSELMANN: PROMINENS: S.K.

: MUSELMANN

: OREG: /és végignézett maga körül az embereken, egy-két jó szót várva tőlük, de hiába. Egyszerűen nem vették észre. Végül /szólalt meg fahangon/ Ma este, úgy látszik... nem adnak zabálni. /Az 58964 nem nézett föl. A többiek Zöldre pillantottak. Az étel képzete elöntötte tudatukat és végiglobbant rajtuk, mint papiroson a láng. Azután ismét elernyedtek /piros miszkáját kétszer-háromszor megforgatta kezében, aztán kedveszeg

et

ten eldobta/ /Abbahagyta sapkája facsarását és olyan ember hangján szólalt meg, aki mindezt már előre megjósolta:/ No lám... most még nyirkosabb, mint volt. Van-e valamelyiküknek cipőfűzője? Ugy gondoltam... fölösleges cipőfűző. Kölcsön... illetve eladó... Csak egy kellene... illetve... igen... egy teljesen elegendő lenne. /Senki sem válaszolt neki, ezért hozzálátott, hogy a szétszaggatott fűző darabjaiból újat fabrikáljon, ami nem volt könnyű dolog./ Nincsen kályha és mégis szörnyű meleg van itt. Nem értem, mitől. Jó lenne, ha valaki kinyitná az ablakot. /Ennek a megjegyzésnek csak annyi eredménye lett, hogy/ /kezefejével letörölte homlokáról a veritéket és közben fellökte a virágtartó konzervesdobozt. Ettől zavarba jött és mentegetőzve szedegetni kezdte a virágot:/ Nem akartam... Egészen véletlenül. Igazán nem akartam. De különben is! Ez már régi virág. Egészen összeaszalodott... mint a szalma... /feözben kinyílt az ajtó és belépett az:/ /úgy 60 év körüli lehetett és elég jó megjelenésű. Haris-