Lebovics Gyorgye – Obrenovics Alekszandar: Mennyei osztag; Fordította: Saffer Pál; Q 275

- 40 OREG: zásnál. No, csal-; gyorsan. SAPKAS EMBER: /fölvett egy cédulát, kibontotta, elolvasta, de nem szólt a „ ' semmit, hanem visszatért cipőtisztitó szerszámhoz és lassan tovább pucolta a cipőjét/ /Az 58964 sokáig nézte a Sapkás embert, várva, hogy az megmondja, mit kapott. Belátva, hogy hiába vár, gyorsan a megmaradt cédula után kapott/ 58964: Kemence. /mondta komoran és leereszkedett a padra/ OREG: SEBESÜI/T: MUSEIMANN: S.K.: ZÖLD: S.K.: ZÖLD: S.K.: ZÖLD: Talpra! Tilos az én jelenlétemben ülni! Most egy-kettő alud4o ni. Nemsokára "Licht aus" lesz. Aludjatok ki jól magatokat. Nehéz munka vár rátok holnap. Még valamit. Ne feledjétek, hogy az ajtót nem szabad nyitvatartani. Jóéjszakát... /Az ajtó felé indult, azután bólogatva visszafordult/ "Arbeit macht frei". /szólt, kiment és bevágta maga mögött az ajtót. Valamennyien szótlanul kezdték megvetni ágyaikat. A csendet:/ /törte meg/ Nem kereste a nyolcadikat. Mennyit fenyegetőzött és most semmi. Mondom én nektek, hogy bolond. Lehet, hogy nem is bolond... csak szalajt egy kicsit. Fogatlan, agyalágyult kutyjt. Még a munkameghagyást is elfelejtette kiadni. Te, Zöld, majd elfelejtettem: köszönöm. Krisztusom, ugyan mit? Megmentetted az életemet. Ha te nem avatkozol be, elhurcol az akváriumba. Eszem ágában se volt, hogy az életedet mentsem. Egyszerűen attól féltem, hogy teutánad engem jelöl ki kápónak. Mindig