Lebovics Gyorgye – Obrenovics Alekszandar: Mennyei osztag; Fordította: Saffer Pál; Q 275

- 30 MUSELMANN: ÖREG: MUSELMANN: ZÖLD: MUSELMANN: ZÖLD: MUSELMANN: ZÖLD: ^ÖREG: ZÖLD: • ÖREG: ZÖLD: SEBESÜLT: Kérem szépen, nevezzenek Emiliónak. Te muselmann vagy. Itt senkit se érdekel az igazi neved. Ez nem az igazi nevem. Az igazi nevem nagyon csúnya. Mindig azt szerettem volna, ha Emiliónak hivnak. / Tudod mit? Giuseppenek foglak hivni. Miért nem Emilió? Giuseppe, csakazértis! De én az Emiliót szeretném. Kuss! Öreg, mennyi itt a munkaidő? Mikor hogy. Attól függ, hogy mennyi a munka. Meddig lesz itt láb alatt ez a nagy dög könyv? Kié?... Senkié? /nagyot rúgott rajta és a könyv az egyik sarokba repült/ No, megyek. A cipőtöket azonnal fényesítsétek ki. A Kommandoführer szereti, ha ragyognak a cipők. Ott, az alatt az ágy alatt van a tisztító fölszerelés. Aztán jól fényesítsétek ki! Ez a nyolcadik sehogyan se akar előkerülni... Végeredményben, mit képzeltek, ti dögkeselyűk? Miért pocsékolom én itt veletek az időmet? Meddig várjak még?' Hol rejtettétek el? Beszéljetek! Nincsen nyolcadik, öreg. Hozzál valami ennivalót! Jegyezzétek meg: ha nem lesz a helyén az a nyolcadik, mire legközelebb jövök, megkérem a Kommando führ ert, hogy valamenynyiötöket akasszon föl a lábatoknál fogva. Nyugodtak lehettek felőle, hogy teljesiteni fogja a kérésemet. És le ne próbáljon feküdni senki. Senki! Dögkeselyűk... /E szavak után kiment/ Nos, akkor... pucoljunk cipőt. /a sarokba ment, az ágy alól kenőcsöt és kefét húzott elő és hozzáfogott cipőjéről letakarítani a sarat/ /fogta a másik készletet, az ágyára ült és lassan levetette félig szétrothadt bakancsát/