Lebovics Gyorgye – Obrenovics Alekszandar: Mennyei osztag; Fordította: Saffer Pál; Q 275

- 14 ZÖLD: Lefelé! MUSELMANN: De... de... ezt... ezt nem lehet... Te nem tehetsz egyszerűen azt, amit... ZOLD: En mindent megtehetek. Majd ha te is nyolc éve leszel K.C.ben, te is mindent megtehetsz. Mars lefelé! MUSELMANN: Hallod-e... én jöttem ide előbb, én foglaltam le először ézt a helyet. ZÖLD: Vigyázz, háromig számolok. S.K.: Mi értelme az ilyesminek? ö mászott fel oda először és azt ^ hiszem..• ZÖLD: Eogd be a szád! Nem érdekel, hogy mit hiszel! Egy... MUSELMANN: De milyen jogon? ZÖLD: Kettő... MUSELMANN: Mindenki látta, hogy én voltam itt az első... ZÖLD: És... három! MUSELMANN: Nem megyek le! Tessék, kérdezd meg, akitől akarod, hogy ki feküdt ide előbb... kérdezd csak meg... ZÖLD: /lassan hátat fordított neki és a szabadon álló ágyhoz ment. ^ Tempósan leszedte róla a takarót/ MUSELMANN: /felkönyökölt és feszülten figyelte/ Sebesült: /időközben ingekből tépett kötéseivel babrált. Munkája már befejezéshez közeledett, amikor megszólította:/ S.K.: Téged ki vert így össze, Eranszé? SEBESÜLT: Majdaneki emlék. S.K.: Voltál Majdanekben? SEBESÜLT: Voltam. PROMINENS: Maga Majdanekben volt? De hiszen ott már oroszok vannak! S.K.: Oroszok Majdanekben? Mióta? SEBESÜLT: Már régen. Hol élsz, ha még ezt se tudod?