Franko, Ivan: Az elrabolt boldogság; Fordította: Benedek Árpád; Q 274

- 9 Násztya: Anna: Násztya: Anna: Násztya: Anna: Násztya: Anna: Nasztya: Anna: Nasztya: Anna: 2. jelenet /Anna és Násztya/ Hát... Ideje, hogy én is menjek, /leszedi az asztalt/ Maradjon még egy kicsit. Az ura úgyis itt megy el előttünk, meghallja, ha jön... Én sem leszek legalább egyedül, /segit leszedni/ Hát az igaz, de a ház árva ám a gazdaasszony nélkül. No jó, maradok, de csak a kedvedért... /megáll Anna előtt a szoba közepén, egy tál van a kezében/ Hát nem vagy kíváncsi, kitől hallottam rólad? Mit törődöm vele? Nem értek én a talányok megfej téséhez. /huncutul/ A szived sem súgja meg? A szivem? Oh, az én szivem... Mit súghatna az? Ahá, belesápadtál, most meg elpirultál. Na, csak ne rémülj meg! Igen, tőle tudom. Hagyja abba az istenért! Mit beszél? Mi az, hogy tőle? Kitől-tőle? Kitől? Hát Mihájlótól. Miféle Mihájlótól? Ugyan szomszédasszony, mire való ez a játék, mint ha nem értenéd, amit mondok. Nem vagyunk már gyerekek! Mihajló Gurmant ismered? Nem? /hátralép, keresztet vet/ Jézus segits! Távozz tőlem sát'n! Mit beszél, szomszédasszony? Mihajló Gurman? Igen, ismertem, de ő régen meghalt. Bossz niában elesett.