Franko, Ivan: Az elrabolt boldogság; Fordította: Benedek Árpád; Q 274

- 6 /Lányok/: Násztya; Násztya; Anna: Másztya; Anna: Násztya! Arrna: Hadd menjek a kertbe le Hadd tépek egy rézsát le. Rézsa, rézsa, kisvirág Bedoblak a vizbe. Duna habja vidd el Bánatomat vidd el Mondd el édes jéanyámnak Itt hervadok én el. /ezalatt kivette a pogácsát a kemencéből és az asztalra tette/ Na, elég a gajdolátsbéll Hunkát abbahagyni! Pogácsa az asztalon! /A lányok, legények abbahagyják a munkát és vidám zajjal körülülik az asztalt, esznek. Násztya és Anna a kemencénél áll. Násztya szintén vesz magának pogácsát, leül a padra, háttal az asztalnak./ Na szomszédasszony, gyere, segits te is! /az ablaknál áll és kinéz/ Istenem,milyen hóvihar, Csak el ne tévedjenek! Ne félj, - nem először járják meg ezt az utat. Nem tudom miért, de ugy félek... Valami szomorúság van a lelkemen, mintha nagy szerencsétlenséget érezne. Látom én édes lelkem, hogy bánatos vagy. Töröm is a fejem: mi okod lehet rá? Olyan az életed, hogy Krisztus tenyerén se lehetne különb. Nekem?