Szalinszkij, Afanaszij: Kenyér és rózsa; Fordította: Sivó Mária; Q 272

Petykat Ljubasa J Ivoskia- : Parasztik t Chap

kist Ivmskitt öreg s Ivuskia: 3za*e$le: Itaakimí -8& jutalmamat ! / az emberek fele ferdül,mert hirtelem csöad lett/ Hát ezek «eg kicsedák ? A parasztiktól körülvéve megjeleaik Ivuskia és társa Vaszilij Geleev, miadkettea, fáradtak, rahájuk elayutt.-'Üadeaki augy érdeklődéssel figyeli óket. / Pityeriek vagyuak. Küldöttek. Itt a ti sztyeppétokea kesauaa lesz. /A tömegbea felismeri pltervári ismerősét a aza«eváres katoaát./ Erőt, egészséget barátemi Hazaheztad a szaraev'rt ? Nézd csak, keaázaak 1 Ej, ez az Aayiazim 1 Slest Aayiszim Chapkiaaak vsa a legszebb szamevárja az egész falabaa.1 Te meg azt a legényt, a megmentődet, elreadezted a kórházban? El. Csukhegy eszméletlea veit, aem tudt&a beszélai vele. /Ohapkia elégedett»» alz körül, aagyea büszke rá, hegy a falu látja, milyea közeli barátságosa vaa ezekkel a pétervári emberekkel. Egy, majdaem vártai külsejű öreg Ivaskiahez ferdal./ És «oedig aaradtak itt a kemmaaátekkal ? örökre! És mimdem közös lesz ? Miadea. ! /Egy szeplős legéayke ijecitea tátja el a száját/