Szalinszkij, Afanaszij: Kenyér és rózsa; Fordította: Sivó Mária; Q 272

-45/ ' . •ig!' i Hét, Ferapent Hha jlevics... ekes ember

t etet »egal Meg akarjátok ölni ezeket a fegyvertelea öregeket? Léttétek a kitüntetéseiket? Oresz héberus hősök! Köpök rá! Oroszország aiacs többé. Csak valasii véres kása. Akitek szélesebb a szája és többet zabál belőle - annak vaa igaza. Le meg úgyse te Ítéled «eg. Nélküled is elég ekeskedó kerül sár a csapatbaa. /A veszekedés zajára a csapat tagjai betódulnak a szebába. Tiaaev félreáll, «int akinek secai köze az egészhez./ Utat ! /A legéayek félreálltak, Petya az ajtó felé tart./ Magara fege« őket...a küldött urakat... «est rö»töa... Megállj ! /Útjába áll Petyáaak/ Ljubkk ! Nea eageuea aegölai az öregeket. A faiujak küldte őket. Félre az útból.1 /Revolvert huz elő a zsebéből/ kezeket fel! És «eg ae aerj aezdulai! Barátai«.../végignéz a le^éayekea. ügy fürtöshaju fiu elsüti a revolverét és ha a «ellette álló bsayász fel ae« kapja a kezét, aegoli Ljubát./ /i*gj* « fürtöahajut/ Vigyázz «agadra, Zveajar. /keresztet vet/ Uras-Isteaea... Ljubasáaak igaza vaa.Ne» szabad aegöliüak őket.