Feldmann, Miroszlav: A hátországban; Fordította: Áchim András; Q 264

É Veri öoraniii: Vera: Hagyj ál 5 Ón acta izgatom magom» Ezért - ezórt a mi életünkért mór rég nem izgatom magam. Ennyit talán te is megértesz,».• Nem rólam ven szó. Soha nem rólam volt szó! Hisz én soha semmiben nem döntöttem. Vagy telán elf e-lej tetted, hogy mennyire ellen? voltom a mi házasságunknak? Amit az elején csak sejtettem, azt a hosszú évek - végkép igazolták: ón nem vagyok az élettársad! Eleinte ezt csak apróságok sej ó^tták,Hányszor,de hóny : >oJr belomsajdu.lt, mikor az emberek előtt meghunyászkodtál! Ez a te alázatos hajlongásod minden ós rindenki előtt, es a te mez^e«: -áz-os modorod az ele I járó, az ezredes, a szolgabíró, a kereskedő ós mindenki előtt, aá mégcsak a kezdet volt! Ezt a gerinctelen alázatot te szükségességgel magyaráztad i zórt, hogy meg® erőílthesd a -pozíciódat, o kar;.:- eredet, az ügyvédi irodádat,.. Valóban azt hifreá, hogy mindezt nem lehetett volna máskép megs: t rezni? Vera, az istenre kérlek,.. / a szavába vág / De nem ia es i fontos, ez e te modorod, ilyennek születtél,,«,Aztán jöttek a gyerekek,.. ,a mi gyerekeink,.,amikor Ottónak Síca.C látja volt, akkor te éppen dalárdát szerveztél! Azon as éjszakán, amikor Kamilló született, akkor te Peric patikus násznagy© Voltil,esküvőre mentél!. Csak emlékezz, hogy mondtad akkor: . "Neked ezt meg • kell értened, drágáin, ezt a feloérést nem utesit.l hatom vissza, Ez megtiszteltetés számomra.; figyei lem házunk iránt, ez használ a tekintélyünknek». Majd Klárát küldd ót, ha megszülted a gyereket!" Minden mindig megtiszteltetés volt számodra! lém emberekkel: e megtiszteltetéssel barátkoztál-,Mini denütt, ahol csak megjelentél, a megtiszteltetés, kerested, az padig özönlött feléd, valósággal hozó zád nőtt! És ez így ment évről-évre, napróló.n pra!